Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

- 49 prédikátort tarthatott, a ki a vallási szertartásokat a vár falain belől végezhette. Azonban Török Bálint ezzel nem elégedett meg. O a protestantismust a városba is átültette és pedig katonai erővel. Elfoglalta a plébános házát, reá tette a kezét mindarra, a mi katholicus közvagyon volt : templomra, s iskolára. Sőt kiűzvén a városból a plébánost s a többi katholikus papot, ő és utódai annyira vitték a vallási türelmességet,, hogy körülbelül száz esztendeig kath. pap a város kapuján be sem léphetett. Ily s más eszközök által a katholikusok száma néhány családra olvadt le, a kiknek eleget kellett tiirniök a hatalom birtokában levő protestánsoktól, a kik még vezetékneveiket is elfelejtették, s csak Pápista János, Pápista András stb. gúnynéven nevezték őket. Ezek az állapotok uralkodtak mindaddig, mig 1630-ban a pápai birtokot Csáky László gróf, a ki ekkor még Chiák néven fordul elő, 60.000 forint zálog fejében át nem vette Eszterházy Miklós gróftól, a ki ahhoz egyezkedés utján 1628-ban jutott. Csáky László az igazi katholikus férfiúnak valódi példaképe vala. Nem tekintette magát az Istentől bőségesen reá árasztott birtok tulajdonosának, hanem csak kezelőjének, melyet az Isten dicsőségére és embertársainak javára kell fordítania. Első és legfőbb kötelességének tartotta alattvalóinak nemcsak testi épsége és vagyona felett éber szemmel őrködni, hanem kiválóan lelkük üdvösségéről gondoskodni s azt minden erejéből előmozdítani. Azért, a midőn az igaz hitért lángoló szive elszomorodott annak látásán, hogy a birtokába jutott városban az ősi katholikus hitnek a nyomait csak egy-kettőnél lelhette fel, holott az előtt mindnyájan katholikusok voltak annak lakói, a kiknek lelki gondozásában a plébánoson kívül több szerzetes testület fáradozott : meghányta-vetette magában többször e dolgot, s nem az erőszak eszközeihez fordult, hanem semmit nem talált hasznosabbnak és üdvösebbnek, mint egy szerzetes testületnek a városba való letelepítését, a mely nemcsak éjjeli és nappali imái, hanem inkább a keresztény tanítás és jó példaadás által a durva és tanulatlan népet a vallási terméketlenség sivatagából az igaz hit bÓldog paradicsomába vezesse. E czéljának elérésére nem a jezsuitákhoz fordult, a kik azon időben hazánkban legtöbbet tettek a katholikismus elterjesztésén, hanem a magyar eredetű s kiváló kedveltségnek örvendő pálosokra irányozta szemeit ; őket akarta Pápán letelepíteni s nekik a város körül elterülő, akkor a protestánsok kezeiben levő birtokaikat visszaszerezni. E végből Bánffy Kristóf gróf valószínűleg Csákynak megbízásából már 1633-ban irt Gruskovich generálisnak Alsó Lendváról, a ki épen Tomkó püspökkel vizitálta a pálos kolostorokat, és felkérte, hogyha útja Szent Gotthárd, vagy Mura Szombat felé vezeti, térjen be Csáky László grófhoz, hogy az vele a kolostoralapitás módozatait megbeszélhessék. Meglátogatta-e Csákyt a generális, azt nem tudjuk ; de valószínűnek tartjuk. Hogy mi késleltette mégis a kolostor megalapítását öt évig, annak okát a magyar pálosok csekély számában kell keresnünk. A 12 kolostorban ezen időben alig volt 60 ember ; e csekély számú személyzettel a már fennálló kolostorok szükségeletét is csak nagyon szegényesen lehetett kielégíteni ; újnak alapítására alig lehetett gondolni. Azonban Csáky nem hagyta abban a dolgot. Ha nem 4