Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

- 31 czimén váreró'dítésre fordíttatta.

1) 1774-ben megtiltja a szerzetesi fogadalomnak 24 éves kor előtt való letehetését, a mely korig bárki kiléphet a kolostorból annélkül, hogy a szerzet tartásdíj fejében bármit is követelhetne tőle. Eltörli a kolostorokban levő földalatti börtönöket ; a megbüntetendők számára tisztes szobákat kiván kijelelni. Az eddig fenálló tanulószövetkezetek fenmaradhatnak, de újakat csak királyi engedélylyel lehet létesíteni. 200 frtnál egy szerzetes sem húzhat több nyugdíjat. Egy miséért csak 1 frtot szabad elfogadni stb. A mely kolostor ezeket a szabályokat áthágná, ha birtokos, 3000 frtig büntethető, ha koldúlásból él, akkor eivonatik tőle a koldulási engedély ; ismétlődés esetén pedig a kolostor bezáratik. Ezen a megkezdett uton haladt tovább II. József császár, a ki azután a szerzeteseket a piaristák, franciskánusok és miserieken kivül mind eltörülte. Nem czélunk itt II. József császárt jellemezni, nem akarjuk jogfosztó működését kellőleg méltatni, csak egymás után állítjuk azon rendeleteit, a melyeket a szerzetes intézmény ellen hozott, hogy lássa az olvasó saját szemeivel, hogy ezeknek a rendeleteknek utolsója nem lehetett más, mint az eltörlés, a melynek a pálosok is áldozatul estek.

2) A rend tagjai sejtették, hogy a nagykáptalan megtartásának betiltása s a nagyszombati háznak, a melyben növendékeiket neveltették, erőszakos elfoglalása, a búcsúk ellen való rendeletek csak előjelei azon vésznek, a mely a szerzetesség fönállhatását fenyegeti. A mit sejtettek, az 1784-ben be is teljesedett, a midőn a császár kiadta a szerzetességet alapjában támadó rendeletet, a melynek értelmében ezután minden kolostor maga választja perjelét, a kinek megválasztásában a laikus testvéreken kivül mind részt vesznek. Ha harmadszorra nincs meg a szavazattöbbség, az az elöljáró, a kinek legtöbb a szavazata. A perjelek nevezik ki a ház többi hivatalnokát s választják G évre vagy erősítik meg a volt provinciálist. A provinciális akkor szólhat csak be az egyes házak ügyeibe, ha igen nagy rendetlenségek volnának ; s így az eddig szokásban volt visitátiók elmaradnak. A perjeleket az év három utolsó napján, a provinciálist májusban választják a perjelek. Minthogy a provinciális hivatala ezután csak olyan tiszteletbeli semmiség, azért a definitoriumát, (tanácsát) is eltörülte a császár. Gindl Gáspár provinciális szomorúan adja febr. 4-én a rendházaknak tudomására ezt a rendeletet, a melyről tudta, hogy a rend felforgatására van hivatva, de azért mégis e szerint választatja ezután a rend perjeleit s mégis kihirdeti a provinciálist választó káptalant, a melyen máj. 29-én, ismét őt választották meg most már hetedszer Családon a perjelek provinciálissá. Veszélyben volt a testület, az okos vezért nem nélkülözhette. József császár tovább megy. Eltörli a rendi doktorátust, a melyet a szerzetes elöljárók osztogattak. Megszünteti a volt főelöljárók kiváltságait ; minden szerzetes testületben behozza a szeniorátust. A plébániákat ezután konkurzussal tölti be, a melyekre szerzetesek is pályázhatnak, a miben az elöljáró nem aka*) Ugyanezen czimen már 1725-ben 1890 frtot vetettek ki a rendre, a melynek felét azonnal, a másik felét pedig öt évi részletekben kellett törleszteni ; mig 1744—1772-ig évenkint 134—156 frtot fizettek. 2) Diarium conv. Mariae Thallensis O. S. Pauli. Tom. III.