Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 29 — meg Mária-Thallt. A hol, miután misét hallgattak, kisérve a betegeskedő generálist helyettesítő titkártól, kedves, minden dologra kiterjedő kérdeződések között mentek a szent forráshoz, a melynek vizéből jóizüen ittak, miután az asztalra helyezett kenyérből jó sokat s mohó étvágygval elfogyasztottak. Maga a királyné néhány nap múlva sógornőjével, Sarolta herczegasszonynyal, nézte meg a szent helyet, a hol nagy ünnep-'elégek között fogadták a rend tagjai. József trónörökös is kirándult Mária-Tha de még be sem jelentette magát s így a generális csak az oratóriumban f> .'adta. Midőn 1763-ban az újonnan választott generális, Tomascich Gellért, először tisztelgett a királynőnél, noha főpapok, főurak és miniszterek várakoztak a királyi előszobában a kihallgatásra, mégis elsőnek a generálist fogadta, a kivel hosszasan elbeszélgetett; megígérte neki, hogy a pannonhalmi főapáttal szemben az ismét felújított praecedeutia-pörbeu az országgyűlésen az ő ügyét pártolja ; úgy szintén meghagyta neki, hogy férjét is meglátogassa. Eszterházy Pál generálist pedig, a midőn az 1769. Rómába akart menni a pápának meglátogatására, magához hivatta s fontos magánügyeket bizott reá, a melyeket magával a pápával és a nápolyi királynéval, a ki Mária Terézia leánya volt, kellett elintéznie. Eszterházy nemcsak derekasan megfelelt a belé helyezett királyi bizalomnak, hanem ezenfelül kieszközölte a pápánál a pálosok összes kiváltságainak megerősítését; kinyerte továbbá, hogy ezután a pálosokat valódi szerzeteseknek (monachus) tekintsék ; Migazzi bibornokot s váczi püspököt kérte a rend protectorává, s megindította a szent széknél Cseppelényi György vértanú szentté avattatását; végre Comissarius et Visitator Apostolicus czimet és hatalmat kért a pápától, hogy rendjét a legelső századok ős szigorúságára visszavezethesse. E kedvelt eszméje azonban, minthogy az nem illett be a kor változott viszonyai közé, — a midőn a szerzetest nem a magányban, hanem a szószéken és a tanári kathedrán óhajtották látni, — bár hogy erőltette is annak keresztülvitelét, mindjárt az első kísérletek alkalmával hajótörést szenvedett. Alig érkezett haza Eszterházy Rómából, már is megjött a pápának brevéje, a melynek értelmében megadták neki a pontificáliák használhatási jogát. A magyar provinciális tiltakozott e kitüntetés ellen, mert azt gondolta, hogy ezzel a generalátus örökös volta mondatott ki. De miután Eszterházy kimutatta, hogy ez csak czim, a mely minden megválasztandó generálist megillet uralkodásának ideje alatt : megnyugodott s ő is örömmel fogadta a kitüntetést. A generális praelátussá avatása a rend protectorának, Migazzi bibornoknak, székhelyén Váczott ment végbe 1770. október 20-án. A generális praelátusi öltözetben (rochetum, mantella és cappában) ment a dominikánusok templomába Migazzival, a ki, miután megáldotta a praelátusi keresztet és gyűrűt, gyönyörű szép beszédet intézett hozzá az egész rend és az ő érdemeiről, a mely után átadta neki a megszentelt jelvényeket s fejére tette az infulát, a mire a generális első áldását adta az egybegyűlt népre. Eszterházyt 1776-ban a királyné váczi nagypréposttá, később ugyanott püspökké nevezte ki. O volt az utolsó pálos püspök, de nem egyszersmind az