Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 24 — link az épen egy évtizedig nélkülözött nyugalmat. A felkelők szétoszolta val a pálosok is folytatták áldásos munkálkodásukat s ép úgy a szellemi, mint az anyagi téren igyekeztek a mulasztásokat pótolni s a szenvedett veszteségeket helyre hozni. Hogy megritkult soraikat uj erőkkel pótolják, visszaállítják a megszüntetett iskolákat ; a theologiát Mária Thallba, a philosophiát Nagyszombatba helyezik. Csak 1716-ban kerül a theologia ismét ősi fészkébe, a nagyszombati kolostorba, a melyet időközben tetemesen kibővítettek és szépen kicsinosítottak s a philosophia Mária Thallba ; és fordítanak a mányi birtokból az előbbire évenkint 600, az utóbbira 400 frtot. A belle ílii birtok jövödelméből az újonnan visszaállított családi kolostort kezdik építeni. A veszprémi s győri püspökök, valamint a pápai rendház áldozatkészségével visszaállítják az egykori nagyjenői, most tüskevári, kolostort, a melybe két tagot küldenek : egyet a szellemi, egvet az anyagi dolgok vezetésére. Csúzy Zsigmondot, a pápai ház perjelét, Nádasdy Lászlóhoz, a csauádi püspökhöz, küldik annak a kipuhatolására, hogy lesz-e valami a püspöktől annyiszor megigért plébániából és kolostorból ; mert máskülönben visszaveszik tőle a győri nagy házat, a melyet potom 100 írtért bir, s visszahívják a gyóntatót, a ki a rend kebeléből a püspök udvarában tartózkodik. Kibékülnek a hálátlan horvátokkal is : minden elhalt horvát rendtagért három misét mondanak ; egyedül a „lepoglavai kincset", a mely drága miseruhákból és helyhekből állott, követelik vissza, s a melyet akkor helyeztek el náluk, a midőn a török a Buda környékén feküdt kolostorokat elpusztította. S hogy a rend kebelében előforduló nevezetesebb eseményeket az utókornak hátra hagyják s hogy az egymást felváltó elöljárók az egyes kolostorok anyagi állapotával azonnal, a mint hivatalukat elfoglalják, tisztába jöhessenek : 1714-ben elhatározzák, hogy minden házban legyen három könyv, a melyek közöl az elsőbe a nevezetes eseményeket (memorabila), a másodikba a káptalani határozatokat s a főelőljárók rendeleteit, a harmadikba a jövödelmet irják. Hogy pedig a rend tagjai tekintet nélkül anyanyelvükre, egymást igaz testvéri szeretettel szeressék, 1717-ben kimondják azon fontos határozatot, hogv senki se merje magát másnak, mint magyarnak nevezni, mert mindnyájan ugyanazon egy hazának, a magyar hazának fiai. A provinciális, a ki ezen időben definitoriumával Mária Tliállban székelt s a kinek évi fizetését 400 frtban állapitották meg, féltékenyen őrzi a magyar provinciális s tartomány jogait és kiváltságait. A rend ügyeinek Bécsben a királyi udvarnál való vitelére Hunyadi Józsefet nyeri meg, s midőn pedig a generalis beleavatkozva a magyarok jogaiba ellenük tör : az odavetett kesztyűt felveszi s jogaiknak védelmére Rómába követet küld, a ki által győzedelmeskedik a generális túlkapásain. A magyar provinciabeliek u. i. nagyon nehezteltek a gen. procuratorra, Meiselsieder Ferdinándra, hogy úgy a régi magyar provinciának elválasztása, mint a csáktornyai ház ügyében nem mellettük, hanem a horvátok mellett harczolt. E miatt. 1702-ben szemrehányásokat tettek neki, a mely szóllott egyszersmind Mallesitsnak, a generálisnak is, s azzal fenyegetődztek, hogy Rómában ügyeiket mással fogják vezettet^, A fenyegetésnek a két következő generális, Eszterliázy és