Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 23 — a melyre a horvátok rá se hederítettek. Ugyanezt tették a horvát provinciális parancsolatával is. Már a nuucius arra gondolt, hogy a nádortól fegyveres erőt kér s a generálist meg felrendeli Bécsbe s mindaddig magánál tartja, a mig a magyar perjelt és alperjelt Csáktornyába be nem bocsájtják, a midőn a magyarok a Congregatiohoz fordultak. Kérő leveliikben elmondják, hogy Csáktornyát magyar ember, István, erdélyi vajda, alapította ; hogy szükséges azon esetre, ha a török az országot elpusztítaná, hogy ott biztonságba helyezhessék mindenüket ; az ott lakó magyaroknak magyar lelkipásztorra van szükségük ; s hogy Csáktornya Zalamegyéhez tartozik, kell tehát a kolostorban olyannak lenni, a ki a magyar nyelvben jártas, a ki védelmezze jogaikat és hiveiket stb. A Congregatio mégis a horvátoknak Ítélte Csáktornyát, a mi ellen Barilovics magyar provinciális a pápához fellebbezte az ügyet; de azért Csáktornya továbbra is a horvátoké maradt. Az elválasztási harczok idejében hivja meg a rendet Radonay Mátyás püspök 1694-ben Pécsre, s állított nekik kolostort, a melynek III. Károly 1719-ben az egykori görgéni kolostor birtokait adta. A kolostor első perjele és szónoka Somogyi Zsigmond lett, a kihez csatlakozott 1695-ben Maróthy Mihály. Erdélyben 1701-ben Apor István gróf főkapitány alapította a tövisi kolostort, a melynek fönhatósága alá helyezték az illefalvi és tordai missió-házakat, a melyek közül az elsőt 1701-ben a jámbor életű Mózes pap, a másodikat 1714-ben Mikes Mihály gróf adott a rendnek, hogy legyen állandó tartózkodási helyük az Erdélyben működő pálos missionariusoknak. A magyar provincia alig kezdette meg működését, már is akadályokat gördít eléje a II. Rákóczy Ferencz-féle felkelés. A pálosrend, mint afféle magát minden körülménybe beletaláló egyesület, a mely már zavarosabb időket is látott, mindjárt a felkelés kezdetén, 1703-ban elhatározta, hogy a királyi felséghez szivében mindig hű marad, de a rend tagjainak, hogy a veszélyt elkerüljék, a felkelőkkel nagy körültekintéssel kell eljárniok. Úgyszintén irtak a generálisnak, hogy szóllitsa fel a többi provinciát arra az esetre, ha az országot egészen elpusztítanák, hogy néhány rendtársnak adjanak helyet, a kik ott tartózkodhassanak, mig a viszonyok jobbra fordulnak. Alig határozták el az óvatos körültekintést, Bodor Ágostonnak már is eljárt a szája. Dicsérte a kuruczokat és gyalázta a labanczokat. Ezért vizsgálatot indítottak ellene, a melynek a felkelők megjelenése vetett véget ; de azért később sok más kihágásán kivül e csacskaságáért is leszámoltak vele. A felkelők elől a provinciális Stomfa várába vonta meg magát három esztendeig. A zavarok miatt beszüntették Nagy-Szombatban a theologiát s helyette Elefántban szerveztek kazuisztikát, a melyet 1704-ben szintén beszüntettek; úgy hogy 1709-ig, illetőleg 1711-ig minden iskola szünetelt. Sőt a midőn 1709-ben a magyar provinciálist, Barüovics Lajost, generálissá választották, 1711-ig Bolla Ágoston, vicarius provinciális, vezette a magyar tartomány ügyeit, mert a rend tagjai életük veszélyeztetése nélkül a háborús zavarok és a dúló pestis miatt nem utazhattak az országban. Végre 1711-ben megkötötték a szatmári békét, a mely vizszaadta hazánk-