Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1895

— 22 — azon 264 frtot, melyet az egész rend fizetett, mind a magyar alapítványokból került ki. Ez ellen a magyarok nem is késtek tiltakozni, mert a generálist az egész rendnek kell tartani. A volt magyar provinciához tartozó minden egyes rendtagnak megengedték, hogy abba a provinciába mehet, a melybe akar. így történt az a furcsa eset, hogy a horvátoknak elsó' provinciálisa a német származású Kinczel, vikárius provinciálisa pedig a magyar Eszterházy Imre lett. A magyarok Barilovics Lajos volt generálist választották elsó' provinciálisukká, vic. provinciálisnak meg Bolla Ágostont, a ki kicsiny volt ugyan termetére, de annál nagyobb vala szellemére nézve.*) Ezen időtől fogva az egyes házak főnökeit nem vikáriusnak, hanem perjeleknek, azon házakat pedig, a hol nincsen meg a 12 rendtag, nem konventeknek, hanem residentiáknak, székházaknak, nevezik. Konventek voltak hazánkban ekkor : Mária-Thall, Elefánt, Wondorf, TJjhely, Pápa. A magyarok nagyon fájlalták a csáktornyai kolostornak elvesztését, a melyet az elválasztó irat értelmében a horvát-osztrák provinciához soroztak. Minthogy a nevezett kolostort magyar ember alapította s mindig a magyarokhoz tartozott : protestáltak a Congregationál elidegenítése miatt. A protestatio következtében a Congregatio a bécsi nuncius útján úgy intézkedett, hogy míg az ügyre nézve döntö határozatot nem hoz, addig a magyar provinciához tartozzék ; az küldjön oda perjelt és alperjelt. A határozat következtében a magyarok a kolostor perjelévé Kurpész Pált, alperjelévé Turóczy Györgyöt választották s elküldötték őket, hogy állásaikat azonnal foglalják el. De a horvátok velük szemben úgy viselték magukat, hogy az Acta Prov. Hungaricae szerint megérdemlették volna, ha Magyarországba küldik őket emberséget tanulni.

2) Midőn ugyanis a magyar küldöttek a nuncius levelével Csáktornyába menendők, a Murán át akartak kelni, a horvátok ezt nem engedték : a révet és a kolostort jobbágyaikkal őriztették. S midőn a folyón máshol keltek át s Csáktornya felé közelgettek, eléjök jött két horvát páter és azt mondották, hogy a nuncius parancsának mindaddig nem engedelmeskednek, míg az ügyet a Congregatio el nem dönti vagy jobbra, vagy balra. Mondhatták ezt, mert Mallesits, a generális is velük tartott. Midőn igy a két magyarnak nem sikerült bemenni a kolostorba, a melynek ajtaját két fegyveres őr őrizte, átmentek a kolostor közeli vendéglőjébe, a hová már előbb podgvászukat elhelyezték. A horvátok még ez ellen is tiltakoztak ; sőt berendelték egyik közeli falujokból jobbágyaikat, elsánczoltatták velük a kolostort, a vendéglőt meg Őriztették. S miután Áldozócsütörtökön botokkal fenyegették a magyarokat, hogy a vendéglőből távozzanak, nedves szalmát gyújtattak szobájukban, ruhájukat erőszakkal kivitették s még azt sem engedték meg, hogy a nagy napon misét mondhassanak ; sőt maguk is a nép nagy megbotránkozására nem a templomban, hanem az ebédlőjükben miséztek. A magyarok erre a nunciushoz fordultak, a ki kemény parancsolatot küldött a generálisnak, a ki, hogy kikerülje a parancs végrehajtását, már előbb az isztriai tartományba ment vizitálni s csak hónapok múlva láttamozza a decretumot, *) Acta Prov. Jïïung, Tom. I. p. 23. 2) Acta Prov. Hung. Tom. I. p. Sí.