Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1894

— 35 — mészkövet Cardium obseletum valamint lajtamész darabot, Lithathamnum és Osztriga darabokat talált a tuffában. Mint zárványok előfordulnak a tuffában olivin darabok és ampbiból nagy kristálytöredékeí. Az olivin zárványok főleg Sitkétól délre fekvő tuffagyüriiben, továbbá Sz. Békalla és Szigliget mellett találhatók ; amphibol-zárványok Királykő-Feketehegy, Köveshegy és Kopasztető tuffájában. Zepharovich emliti, hogy a tihanyi bazalttuffában augit, olivin, sárgás szürke földpát és szürkés fehér quarcszemek valamint ezüstfehér csillám fordulnak elő. Mint másodlagos képződései a tuffának előfordul a palagonit, mi a viznek finoman szétzúzott hamuanyagra való behatása alatt keletkezett, pl. a szigligeti várhegyen ; az armgonit, mely — mint Zepharovich emliti — finom kéreg alakjában a bazalt-töredékeket körülfogta kötő anyagot képez, de néha fészek alakjában is található és ereket is betölt. A bazaltos kitörések mint látni f-'gjuk megindultak még a congeriatenger vége felé, és a régi szilárd hegység vetődési vonalainak irányában, a hol a feltódulás legkönyebben történhetett a csekélyebb ellenállás miatt ehhez járul még a siilyedéssel járó oldalnyomás, mi az eruptiót elősegítette. De az eruptiók ennek folytán nem járultak a hegyláncz vetődéseihez, rétegzavarásához, miut a neogen rétegek háborítatlan lerakodása és a congeria-rétegekeu emelkedő bazalthegyek állása mutatja ; hanem legföllebb tágították, megújították a már létező szakadási vonalokat. Főleg két egymással függélyes stilyedési térséget lehet megkülönböztetni, melyek által a sorvulkáuok általános elhelyezkedése és központja megvan határozva. Az első és fő vonal a nagy depressio déli szélét képezi ; ez a literi hasadás. Halad a vetődési vonal Oskü vidékéről délnyugati irányban Litéren, Sz.-Király-Szabadgyáu, Faészen, Hidegkutou, Baruágon és Mentslielyen át Henyéig, innét a neogen rétegek eltakarják az alaphegységet, azonban a Fekete-. Hilagos-, Sz.-Gryörgy-válkánsor a vonal folytatását feltünteti ; Nagy-Vázsonyuál erup ioi területre lép, hol a völgy talpa sülyed, talán egy haránt vetődés mentén. Ebbe a vetődésbé esik az eruptio központja, a főzöme az egésznek a Kabhegy. A második az előbbenire többé kevésbbé függélyes vonal a sümeghi, melybeu a Badacsony hoszsor vulkáuai keletkeztek. Ha figyelembe vesszük a Bakonyhoz legközelebb eső vulkanikus képződményeket, látjuk, hogy a bakonyi eruptio központjáuak tekinthető két öv, melyek közül az egyik éjszakkeletnek haladva átmegy a váczvisegrádi trachitcsoportba és a Kárpátok belső széléuek trachit és bazaltközpontjával (Mátra) végződik, déluyugatnak pedig Hévviz képezi utolsó nyomát. A másik vonulat éjszak nyugatnak tartva átmegy a vasmegyei bazaltokon és stájer vagy gleichenbergi trachitcsoporttal végződik. Látjuk tehát ugyanazok az irányok mint a melyek a Bakony vulkánjainak elhelyezkedésénél mint fővonalakat emlitettüuk.