Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

V=i+t u=+_t 5 cos[| vndv=-^

t(sm-; [(i«+ít+ -£) + 2(í+ 4-)u]) 2 U J »(«+ g) u=

=— v v=i vagy helyettesítés és kellő rendezés után: v=H-t 1 ^ t t Jj cos v

2] dv^+^) (

si

u 2 + 2 ) (* +3 2 ) \=i sin f (í+ fK< !,/) ugyan igy: Vy "s

i

n[ » V']

<lV=^T

) (_ COS^

(;

+ 1) (/+3 4-) + cos * (i+ ~ ) (•— -i)) Ha nemcsak hanem t

2-t is elhanyagoljuk, akkor az integrálok kiszámítására \=i-{-\x helyettesítés folytán a következőket nyerjük: v=/+t 5 COS dv = J

r(>iu| i(;

+2t)Si„f- i>) V=i \=i+t ^ sin [Z v

2] dv= (- cos 1 i (t'+at) + cos \ i

2) \=i Ily módon számította ki Fresnel az ő táblázatát,

1) kiindulva i=0, és t=0*l, i = O'l, t =0'2 stb. értékekből. Ezen eljárásnak van ugyan némi hiánya az integrálok kiszámításánál, mert az elhanyagolások összege a végeredményt pontatlanná teszi, de a hiba, — mint ezt Fresnel maga is említi

2) — oly csekély, hogy az igy kiszámított értékek a kísérleti adatok pontosságát jóval felülmúlják. E táblákból kitűnik, hogy v = /—J—t vagyis v felső határának növekedése mellett:^ ') P°gg- Ann. 80 köt. Táblázatát közli e. kötet 176 és 177. lapján. Ugyancsak közli Verdet is Opt. I. k. ') U. o. 176. lap elején.