Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

V V ^ cos [l v

2] dv illetőleg jj sin [f v

2] dv 0 o numerikus értékei v = 5'5-nél 0'4785 ill 0-5533, tehát csakhamar mindkettőnek határértéke 0'5. Hogy ezen táblázat segélyével a fényintenzitást megkapjuk, mely P pont valamely helyzetének — vagy a mi egyre megy— a v valamely határozott értékének — mint az integral egyik határának, mely a másik oldalon a végtelenig terjed — megfelel, az integráloknak csak a megfelelő értékei keresendők fel a táblázatban ; ezekhez a végtelen határnak megfelelő V

2 hozzáadandó és az ekkép nyert összegek nég}

Tzeteinek öszszege adja a keresett intenzitást a kérdéses pontban. Fresnel táblázatából az is kiviláglik, hogy a fény intenzitás periodikusan változik, a mint a geometriai árnyék szélétől távozunk. Mielőtt a lehozott elméletet specialis esetre, — valamely ernyő egyenes vonalú széle által okozott fényelhajlás értelmezésére — alkalmaznók, előre bocsátjuk ennek ugyancsak Fresneltől származó elemi magyarázatát. Legyen F (2. kép) a pont alakú homogén fényforrás, A SB az abból kiinduló hullámfelület sik metszete, mely S ben az NN' felfogó ernyő P pontjának sarkpontjában érinti az E elhajlitó ernyő szélét, mely a hullám felét elfödi. A felvett esetben a következőket fogjuk észlelni : 1) a felfogó ernyőn az optikai árnyék széle nem esik össze a geom. árnyék szélének P pontjával, hanem a világos rész még P ponttól jobbra a geom. árnyékon belül is elterjed, jóllehet annak szélétől gyorsan fogyó intenzitással ; 2) a geom. árnyékon kivül a P ponttól balra világos és sötét vonalok váltakozó sora fog feltűnni, de két-két szomszédos vonal közötti intenzitás kiilöubsége a P ponttól számított távolság növekedésével rohamosan fogy. Az elmondottakat következőkép értelmezhetjük. A P pontra a jelen esetben csak felényi lehet a hatás, mert a többit föltartja az oda helyezett ernyő. Ha most a felfogó ernyőuek a geom. árnyékon belül fekvő P, pontját vizsgáljuk, látjuk, hogy a hullám hatásos része csak S ponttól kezdve érvényesül, mely annál távolabb fekszik P,-nek S! sarkpontjától, minél távolabb fekszik P

t a P-től. Ha tehát az AS hatásos hullámfelületet S-től kezdve elemekekre bontjuk, ugy az AS-től a P

t pontra átruházott rezgések csak néhányad részét fogják képezni az első leguagyobb hatású elem rezgésének, melyek egyúttal Pj-nek a P-től való távolodásával gyengülnek. Hogy megtudjuk, minő hatás történik a geom. árnyékon kivül fekvő