Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

sin — + 2tt y] — sin 2n (njr cos 2*^ + cos 2 / t b \ ' J teszünk és figyelembe vesszük még azt, hogy az intenzitás az amplitúdók négyzetével egyenlő, akkor a fényintenzitást a P pontban a következő képlet fogja kifejezni: j = ($«>.»,-»• + (l sin 2» 4 a.)* E képletben az 1. kép figyelembe vételével a kővetkező helyettesítést végezhetjük: <j — ^~ s hol s a hullámnak SM részét jelenti mert: MP

2 = a

2 + (a+b)

2 — 2 a (a+b) cos « = 2 a

2 + 2ab + b

2 —2a (a-Hb) cos« de « = -~f és igy közelitőleg: s a

1 cos« = cos — — 1 — t. , a 2a

1 mit MP* = (b+<5

,)

2-be helyettesítve J-ra a fenti értéket nyerjük és így a fén}

ríntenzitásra nyert képletünk alakja a következő lesz : j=(S - [» ^ <")'+(

si

n I ••*]

d

s)'' '> Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy s a körhullámnak csak kis részét képezi, mert csak is ily megszorítás mellett jogosult az elvégzett helyettesítés Ha a felvettől kiilöniböző iránya van a rezgésnek, ügy a nyert eredményt minden egyes pontra vonatkozólag csak bizonyos tényezővel kell megszoroznunk és igy a lehozott képlet általános érvényű vagyis a fényhullám összes intenzitására szól, csak az integrál határait kell helyesen megválasztani. Az intenzitás, mint képletünkből kitűnik, valamely adott P pontra vonatkozólag függ a ható hullámrész nagyságától, adott hullám mellett pedig a P pont fekvésétől, mert azzal együtt megváltozik b és (a+b) távolság is. Azonban a képletünkben előforduló integrálok zártalakban nem fejezhetők ki, de ama fontos sajátságuk van, hogy o és s határok között véve, növekvő fölső határ mellett, hacsak s nem nagyon kicsi, közelítőleg áll : s 00 s = s 0 0 vagyis s növekedése mellett csakhamar állandó értékhez közelednek.

2) ') Pogg. Ann. 30. k*) Ezt következőleg értelmezhetjük. Az integrál tudvalevőleg területet fejez ki, melyet y= cos n í^lfc^l x

1 görbe az x tengelylyel bezár. A görbe ordinátái -J- 1 és —1