Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

A Fresnel-féle — máskép mikroskopikus — elhajlási tüneményeknél & fényforrás és a felfogó ernyő — az elliajlitó tárgytól számított — véges távolságban van ; a Traunhofer-féléknél pedig ez a távolság aránylag végtelen nagynak veendő. A fényforrás mind a két esetben fénylő pont vagy vonal, a felfogólap a Fresnel-féléknél ernyő — czélszerübb a Fresnel-féle lupe — de észlelhetők pusztán szemmel is. A Fraunhofer-féléknél a felfogó lap szintén lehet ernyő, de sokkal czélszerübb a végtelen távolságra beállított messzelátó, a mely tudvalevőleg csakis párhuzamos sugarakat egyesit fokusában, már pedig a Frnnnhofer-féle elhajlási tíinemé. nyéknél ilyenekkel van dolgunk, mert a fényforrás a végtelenben van. Először a Fresnel-féle elhajlási tüneményekkel foglalkozunk.

1) Tudva levő dolog, hogy valamely fénylő pontból kiinduló gömb alakú fényhullámot síkkal való metszés által kör alakú hullámokra bonthatunk. Az így nyert körhullám egyik elemének intensitását kiszámítván, következtetést vonhatunk a kör, illetőleg a gömbhullám igénybevett részének intenzitására. Legyen (I. az 1. képet.) F a fényforrás ügyelembe vett pontja, ASB az abból kiinduló gömbhullám síkmetszete, S az NM felfogó ernyő P pontjának megfelelő sarkpont, továbbá FS = a a hullám sugara, SP = b a felfogó ernyőnek az S ponttól való távolsága. Ha most feltesszük, hogy a hullámfelület egyik pontjának bizonyos irányban vett kirezgése az amplitúdót egységnek véve — sin sr, akkor az S sarkpontnál fekvő ds elem ugyan oly irányú kirezgése: ds sin 2ti íj, és ezen elemnek P pontra kifejtett hatása, minthogy S-től mért távolsága b : dssin27i(^- — 1 a használt fény hullám hosszúságát jelenti. A hullámfelület valamely M pontjában fekvő ds elemnek a hatása pedig ugyancsak a P pontra: ha t. i. MP = b-f-j, és az utkülömbség <s növekedésénél a hatás csökkenésére tekintettel vagyunk. A felvett rezgési iránynyal párhuzamos irányú rezgések összege az ernj-őnek P pontjában ezek alapjában a következőkép fejezhető ki: Ha e kifejezést a fénymozgás második általános alakjára hozzuk vagy is: ') Verdet Opt. I. k. I. ') \ az integral jelét pótolja.