Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1893

— 22 — J=«> (1=cosi^+cos2.//-f . . . +cos n»/»)-f«

2(sin^+sin2^+ . . . +sínu.//)

5 miből 12 vagy r

sin '/

2i/> + sin (n-f'/,))/

;, , [" cos '/

,»/>— cos (n+'/,i/>

) ~T J—L 2 sin V,^ J L 2 si

n V«V J J=«2pin Vy cos jj^T rsin sin Jjy

, j sin %.// L sin %'/» e- » n+1 , vágyja

2 sin'Vji// mibe a megfelelő értéket helyettesitve végképletünk lesz : y _

k2 s

m' í

7'

3^ Sl

n ') sin* [(n-f-1) wd sin S-íT '] TT'a

2 Sin'lü- 2 ~ sin

2 (wd sin ,U "') ~~ Ez adja az intenzitás értékét (n-j-1) hasadék esetén. Az intenzitás mint látjuk két változó tényezőtől függ, melyek egyikében a hasadék szélessége, másikában pedig két hasadék középpontjának távolsága szerepel. Könyebb lesz képletünk további vizsgálása, ha annak a következő alakot adjuk: T— [(n4-l) «I

2 rsin[(n+l)»d sin^-']"! [(n+1)ft

]> P> J— J |_(n-J-l) sin [írd sin &í~ '] J Itt az első tényező — egy nyilás íutenzitása szorozva a nyílások számának négyzetével — már ismert. Ugyanis ez egyenlő távolságban következő és null intenzitású minimumokat és gyorsan fogyó maximumokat ad, melyekre az illetőleges hajlás s/.ögek : s

m *=+ — es sm ) g A P

2 tényező maximumának és minimumainak meghatározásánál a következőkép járhatunk el.

1) Legyen Tidsin M~

1 =z, és igy P

2 ' b

J (n-j-1) sin'

z Hogy z azon értékét megkapjuk, melyekre P

2 maximum vagy minimum diíferencziáljuk ezt és tegyük a hányadost nullá : sin (n-f-1)

z !>+!) s*

n z cos z — cos z SI

n L ' ; sin

2~z J — 0 sin z Ezen egyenletet két érték elégíti ki: sin (n-f-1) z , (n-j-1) sin z cos (n-(-l) z — cos z sin (n-j-1) z v SÏT1 = 0 es 2) i

n,- — 0 k77 Az 1) egyenletet — ha k nem osztható (n-j-l)-el — nullra veducalja vagyis z ezen értékeinél P

2-nek az értéke lehető leg') Verdet nyomán.