Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 24 — Mondatrészekké nem teszik őket. Egy = számnév; hozzátéve a ragot: egyes — melléknév ; véd = ige; hozzátéve a ragot: védő melléknév stb. Vannak olyan ragok is, melyek egyik beszédrészből egy másik beszédrészt csinálnak. Az ilyen ragot képzőnek nevezzük. Egyes melléknévnél egy = a tó; e = kötőhangzó; s — a képző. A képzőt is gyakran kötőhangzó kapcsolja a tőhöz, (különösen akkor, ha a tő mássalhangzón végződik, a képző pedig mássalhangzó vagy mássalhangzón kezdődik. Mig egy szóhoz egy és ugyanazon alkalommal csak egy viszonyrag járul, addig egy szóhoz egy és ugyanazon alkalommal több képző is járulhat; pl. rémül-et-es; et is képző, meg az s is. A képzőkkel ellátott szók — mint aiíéle szók — lehetnek a mondatban alanyok, tárgyak, határozók, jelzők, ha mondatba kerülnek és a megfelelő viszonyragokat kapcsoljuk hozzájuk. Pl A képzőjüket ilyenkor állandóan megtartják. „Bölcsek" szónak töve: bölcs; a végén a többes rag: k van. Ragozzuk el ezen többes számú alakját minden esetben A k többes rag állandóan megmaradt, akármily raggal láttuk is el, akármilyen mondatrészszé tesszük is. A k rag nem tette ugyan más beszédrésszé a szót, más mondatrészszé sem tette, de többes számúvá tette. M is természetű rag a k többes rag tehát, mint a viszonyrag. Ilyen természetű ragok a módjelek és időjelek is. Ezek meg más módúvá, más idejűvé tették az igét. „Nagyobb" szónak töve: nagy; a -bb rag. Nagy = melléknév (tulajdonságnév); lehet olyan tárgy, melyben a „nagy" tulajdonság fokozottabb mértékben van meg; arról azt mondom: nagyobb; lehet egy másik tárgy, mely ezt a másodikat is felülhaladja nagyságban; erről azt mondom : legnagyobb. Három fokot szoktunk a tárgyak öszszehasonlítáaánál megkülönböztetni: alapfokot, középfokot és felsőfokot. A mellékneveknél is előfordul ez a három fok.