Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 25 mert a melléknév mutatja meg a tárgyaknak tulajdonságát A melléknévnek is van három foka: alap-, közép- és felsőfoka. Ha a melléknév csak egyszerűen mondja meg a tulajdonságot, azt mondjuk, hogy a melléknév az alapfokban van ; ha a melléknév azt mutatja, hogy a tulajdonság fokozottabb mértékben van meg valamiben, azt mondjuk, hogy a melléknév a középfokban van; ez esetben az alapfokban levő melléknévhez -b v. -bb ragot kapcsolunk. Ha a melléknév azt mutatja, hogy a tulajdonság még ennél is nagyobb mértékben van meg valamiben, azt mondjuk, hogy a melléknév a felső fokban van; ilyenkor a középfokban álló melléknév olé hg — szócskát teszünk. (Begyakorlás . . .) (Nyomatékos fokozás = legeslegnagyobb, (= túlzófok). Körülirt fokozás — igen nagy, szerfölött sok. Rendhagyó fokozás = sok, több, legtöbb, szép, kicsiny.) A -b v. -bb sem teszi a szót más beszédrésszé, sem más mondatrésszé; de a szó jelentésén mégis változtat valamit; a melléknév alapfokából középfokot csinált. (Ragozzunk el néhány középfokú melléknevet egyes és többes számban. . . .) A ragozásnál ez a -b vagy -bb rag állandóan megmaradt. Ez a -b v. -bb rag is más természetű, mint a többi viszonyrag. Ezen utóbbi ragokat is (módjel, időjel, a középfok ragja) képzőknek nevezzük. (Ide sorozható a birtokos személyrag és a többesrag is. A rag tehát kétféle: 1. viszonyrag, 2. képzőrag vagy képző. „Istenalak", „képmás" szók mindegyikében két részt különböztethetünk meg: isten, alak; kép, más. Ezekben tehát két szó összeolvad egy szóvá — mint az összetett mondatnál két mondat összeolvad egy mondattá. Habár két szó van is bennük, még sem jelentenek kettőt, hanem csak egy valamit. Az ilyen szókat, melyek több szóból állanak, de egy dolgot jelentenek, összetett szóknak nevezzük. (A tanár mond néhányat; a tanulókkal is mondat néhányat: nyakkendő, rajzlap, rajzsin, padláb, asztalfiók, vasakarat stb. A „nyakkendő" szó mit jelent, nyakat-e vagy kendőt? Kendőt. A többinél is