Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 8 — kott előfordulni, a föltételes mondat pedig egy másik mondat­tal együtt. Ezt az óhajtó mondatot: „Bárcsak élne kedves atyám" igy is mondhatjuk: „Szeretném, ha kedves atyám élne." Az óhajtó mondatot átalakitottuk két mondattá, melynek föltéte­les mondatává tettük az előbbi óhajtó mondatot. (Tegyük ezt meg több óhajtó mondattal! ) Ezekből láthatjuk, hogy az óhajtó mondat tulajdonképen föltételes mondat. Az óhajtó mondat a föltételes mondatnak oly faja, mellyel kivánást, óhajtást fejezünk ki. Az óhajtó mód is tulajdonképen föltételes mód. Nem beszélünk tehát külön óhajtó módról, külön föltételes módról, hanem csak föltételes módról, mely többször óhajtást is fejez ki. (Összefoglalás. Az igének három módját ismerjük : jelentő, felszólitó és föltételes módját. Begyakorlás.) A vizözön a görög-római hagyomány szerint. (92. sz.) „Elszaporodott", „elhatározta", „elzárta", „megeredtek", „elpusztultak"; „összeszorítja vala:" „felfogá", „szolgáltatá", „összemüködének", „hömpölygeték", „megrázkódék", „elárasz­ták", „meghaladá"; „elterjedt vala". Mikor történt mindez, a miről ezen olvasmány szól? Most történik ez, vagy ezután fog megtörténni? Nem. Mindez már megtörtént, már elmúlt. Ha ugy volna az olvasmány­ban: „Zeus elhatározza", „Zeus elzárja", „Megerednek az egek csatornái" — akkor már mondhatnók, hogy az elhatározás, az elzárás, a megeredés most történik. Ha ugy volna az ol­vasmányban: „Zeus majd elhatározza v. el fogja határozni", „Zeus majd elzárja v. el fogja zárni", „Majd megerednek az egek csatornái v. meg fognak eredni" — akkor már mond­hatnók, hogy az elhatározás, az elzárás, a megeredés ezután fog megtörténni. Ámde az olvasmányban nem igy van. A fönnebbi állitmányok azt mutatják, hogy megtörtént esemény­ről van szó. Ha az állitmány megtörtént, mult dolgot jelent, azt szoktuk mondani, hogy az állitmány mult időben van. Ama fönnebbi állitmányok, igék tehát mult időben vannak.

Next

/
Thumbnails
Contents