Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 7 részét szintén csak tőnek mondjuk. A változó részét pedig ragnak. Az igének a módjellel bővült részét módtőnek nevezzük. A van igénél egészen más tövet használunk, ha óhajtó módba tesszük. Az óhajtó mód jeleinek felvételekor nem változnak meg annyira az igék, mint a fe'szólitó mód jelének felvételekor. (Begyakorlás). „Bárcsak élne kedves atyám"! „Ha kedves atyám élne, nem volnék árva". „Ha kedves atyám nem halt volna meg, nem volnék árva". Az első mondat óhajtó mondat, mert óhajtást mondunk ki vele. Allitmánya: élne; ez óhajtó módban van; a ni (rövidült né) módjelről ismerhetjük meg az óhajtó módot. A második mondatban is van két óhajtó módjellel biró állitmány: élne és volnék ; e szerint tehát a második mondatban két óhajtó mondat van. A harmadik mondatban is van két óhajtó módjeles állitmány: halt volna és volnék. E szerint tehát a harmadik mondatban két óhajtó mondat van. Milyen föltétellel nem volnék árva? . . . „ha kedves atyám élne". „Ha kedves atyám nem halt volna meg. A ha kötőszóval kezdődő ezen mondatok nem óhajtást fejeznek ki, hanem valamely föltételt, pedig állitmányuk óhajtó módban áll. A föltételt kifejező mondatot föltételes mondatnak nevezzük. Ebből azt tanulhatjuk, hogy nem szabad mindjárt óhajtó mondatnak neveznünk azt a mondatot, melynek állitmánya óhajtó módban van. Előbb vizsgálnunk kell, óhajtást, vagy föltételt fejez-e ki az illető mondat. Mondjatok óhajtó és töltételes mondatokat! Legyenek cselekvő és szenvedő igék a mondatokban, alanyi és tárgyi személyragok; bárcsak, vajha; ha, hogyha kötőszók). A föltételes mondat állitmányáról azt szoktuk mondani, hogy föltételes módban van. Van tehát az igének föltételes módja is. A föltételes módnak ugyancsak ná, né (na, ne, nő, nő) a módjele. Az igének óhajtó módja és föltételes módja egyforma. Hogyan lehet megkülömböztetni a két mondatot? Először, hogy az egyik (az óhajtó) kivánást, óhajtást fejez ki, a másik pedig (a föltételes) föltételt. Az egyik (az óhajtó) bárcsak, vajha kötőszókkal szokott kezdődui, a másik pedig (a föltételes) ha kötőszóval. Az óhajtó mondat magánosan szo-