Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 70 — olvasókönyvben van. A magyarban is, a latinban is három fok van: 1) alapfok (gradus positivus), 2) középfok (gradus comparativus), 3) felsőfok (gradus superlativus). A magyarban a középfok képzője: b v. bb; a latinban: ior, ior, ius. A magyarban a felső fokot ugy képezzük, hogy a középfok elé %-szócskát teszünk. A latinban külön képző van a felsőfok képzésére: issimus-a-um; vagy rimus-a-um; vagy; limus-a-um. A latinban sok hangtani változás történik a melléknéven fokozásakor: hangkílökés (caro-ior), (humil-limus); hangbővülés (maledicent-ior). A magyarban is van rendhagyó fokozás, van a latinban is: bonus, melíor, optimus. stb. Táblázatba gyüjtjük a közép- és felsőfok képzőit. A középfokú melléknevet a mássalhangzós csoport szerint declináljuk. (Begyakorlás!) (A középfokú melléknév kétvégződésü melléknév: -ior, ior, ius. A him- és nőnemre egyforma végződése van. A közép- és felsőfokban álló melléknévből is képezhetünk adverbiumot. (Hogyan a magyarban ? Hogyan a latinban ?) A latinban is van számnév-beszédrész == adiectivum numerale. Határozott számnév, határozatlan számnév. A hány? mennyi? kérdésre megfelelő = tőszámnév (numerale cardinale). A többséget jelentő számnévi jelző mellett a neve többes számban áll: decem pueri stb. Ha az ily jelzett név aztán alanyképpen áll a mondatban, akkor az állitmány is többes számba kerül. A magyarban többféle számnevet különböztetünk meg, melyeket a tő-számnévből csinálunk képzőkkel : három, harmadik, háromszor, hármankint, háromszoros. A latinban is többféle számnév van Ezeket jórészt szintén a tőszámnevekből csináljuk képzőkkel: decem, decimus, decies, decuplex stb. (De már: unus 3. — primus 3; semel, singuli ; ezeket már nem a tő-számnevekből képezzük). A több ezeret a magyar nyelvben igy mondjuk: kétezer ember, húszezer fa stb. mint a többi számnévi jelzőknél. A latin ezt ugy mondja: duo milia hominum, vigenti milia arborum. Ezt szószerint igy fordíthatjuk magyarra: az embereknek két