Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 43 hányszoros? kérdésekre, a főnévi jelzó pedig kié? mié? kinek a? minek a? kiké? miké? kiknek a? miknek a? kérdésekre felel meg. A melléknévi, számnévi és tónévi jelző rendesen jelzett neve előtt áll. Ez esetben a melléknévi és számnévi jelzó ragtalanul járul jelzett nevéhez. Pl. . . . Az is megtörténik, hogy a jelzó a neve után áll. Mondjatok példát! . . . Fénypontja e hadjáratnak . . . Mindenki szereti a tanulókat, a jókat és szorgalmasakat. . . . Láttam madarat, ötöt. Ezen esetekben a főnévi jelzőnek -nak -nek ragja sohasem marad el, a melléknévi jelző pedig megegyezik a jelzett nevével esetben és számban, a számnévi jelző pedig csak esetben. „Etele, az Isten ostora, roppant birodalmának keleti részét Buda kormányára bizta." „Ostora" szintén jelző; főnév-beszédrész; jelzett neve után áll. Ha főnév-beszédrész (nem a főnévi jelző) a jelző, de nem valamely összetett szónak első része, akkor a jelzett neve után áll. Az ilyen jelző valamely személynek vagy tárgynak rendkivülibb tulajdonságát, hivatalát, állását, rangját fejezi ki Mondjunk több példát! ... Az oroszlán, az állatok királya, a meleg éghajlat alatt tartózkodik. . . . Az ilyen jelzőt értelmezőnek (appositio) mondjuk. „Mátyásra, az igazságosra, mindig kegyelettel emlekszik vissza a magyar nemzet." Ezen mondatban is van értelmező: „az igazságosra"; ez az értelmező melléknév-beszédrész; de itt főnévként használjuk. A mint ugyanis a főnevet melléknévként használhatjuk, a melléknevet is használhatjuk főnévként. Az értelmező és jelzett neve közt vessző szokott lenni. Az értelmező megegyezik jelzett nevével esetben. „Aetius ifjú korában mint kezes első hadi gyakorlatait a hunoknál végezte." Itt ez a szó „kezes" = értelmező; mint kötőszó van előtte. Az is megtörténik tehát, hogy az értelmezőt mint kötőszóval tesszük neve után. Ilyenkor nem teszünk az értelmező és neve közé vesszőt.