Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

26 — Az összetett szónak az utolsó része adja a szónak jelentését. Ez a része tehát a legfontosabb része az összetett szónak és ezt alapszónak nevezzük. De azért a szónak első fele is fontos; mert az alapszónak a jelentését jobban meghatározza. Az összetett szóban az alapszó előtti részt meghatározó szónak (v. résznek) mondjuk. (Mondjatok összetett szavakat; határozzátok meg, melyik az alapszó, melyik a meghatározó rész? Készítsetek mondatokat, melyekben összetett szó legyen alany, tárgy, határozó, jelző.) Nemcsak a képzés változtatja meg tehát a szónak a jelentését, hanem a szónak összetevése is egy másik szóval. Most következik a fontosabb képzőknek tárgyalása: (igeképzők (melyek főnév-, melléknév-beszédrészből ige-beszédrészt képeznek): 1, z, ász, ész, ul, it. Ggakorító igét képeznek: gat, get, d, z, 1, g, s; kezdő igéket képeznek: d, ul, ül; mozzanatos igéket képez: 1, 11; n, t (egyszeri cselekvést, rögtön befejeződő cselekvést jelentő igék ~ mozzanatos igék.) A -ható, tehető igéknek képzője: -hat, -het. (A hat, liet régebben önálló ige volt; annyit tett és ma is annyit tesz, mint a tudok, birok, képes vagyok, szabad, meg van engedve. Pl. jái hatok, megmondhatom, mehet; de mert ezek főnévi igenévvel együtt szoktak előfordulni, vagy legalább is fordulhatnak elő, — a hat, het képző is a főnévi igenévvel fordult elő régebben: jár-ni hat; de utóbb a -ni képző elmaradt és összeolvadt a két szó egybe: járhat.) Miveltető igéket képeznek : at, et, tat, tet. (Az ilyen igék oly cselekvést jelentenek, melyet ketten végeznek. Az egyik a közelebbi cselekvő, a másik a távolabbi cselekvő. Pl. Megkapáltatom a földemet; itt az egyik cselekvő = én; a másik cselekvő — a munkás, ki a kapílást végzi. Én vagyok rr a távolabbi cselekvő; a munkás — a közelebbi cselekvő; mert a kapálást tulajdonképen a munkás végzi.) A szenvedő ige képzője: at, et, tat, tet. (Milyen igét nevezünk szenvedő igének? Milyen igéből lehet szenvedő igét képezni? Az átható (transitivum) igéből. A visszaTiató ige képzője: ód(ik), őd(ik), kod(ik), ked(ik), köd(ik), koz(ik), kez(ik), köz(ik). (Ezek is szenvedő igék, mert