Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1892

— 27 — ezeknél is az alanyra hárul az ige cselekvése; csakhogy mig az at, et, tat, tet képzős szenvedő igéknél az alany nem cselekszik, — ezen képzős igéknél az alany is cselekszik. Az alany tehát cselekszik vmit, az alanytól származik valamely cselekvés és az alanyra is hárul, az alanyra vonatkozik ; visszamegy, visszahat a cselekvés oda, a honnan kiindult. Miért is az ilyen képzőkkel ellátott igéket visszaható igéknek nevezzük, v. nem igazi szenvedő igéknek; mig az at, et, tat, tet képzős igéket igazi, valódi szenvedő igéknek nevezzük. A fontosabb főnév-képzők. 1) igéből főnevet: ni stb. (A ni főnév-képzős szó a tárgyi személyragokat felveszi. Pl. Ma nem szabad sétálnom -od -nia stb. A fontosabb melléknév-képzők: b v. bb (középfok-képzők ; ez rendesen csak melléknévhez járul, mert csak ennek lehet középfoka ; de olykor főnévhez is járul, ha a főnevet melléknévként, tulaj donságnévként használjuk: róka =' ravasz, tigris = kegyetlen, Heródes = kegyetlen; rókánál rókább stb.) ó, ő; ige — beszédrészből melléknév beszédrészt képez: tanultanuló; kér-kérő (a ki most tanul, a ki most kér) ; tanuló, kérő az igének melléknévi alakja, melléknévi igenév (jelen idejű): t v. tt: vert (had), legyőzött (sereg) (a mely hadat megvertek, a mely sereget legyőztek); ez is melléknévi igenév, hanem már mult idejű. Andó, endő; (jövendő, halandó, mulandó ; végzendő, tanulandó ; ez is melléknévi igenév, még pedig jövő idejű. Ank, énk ; ékony, ékeny: atag, eteg. Ezek igéből képeznek melléknevet. Vannak képzők, melyek főnévből, melléknévből, v. számnévből képeznek melléknevet; u. m. s, u, ü, i, d, dik, talan, telen, tlan, tien, tatlan, tetlen (az utóbbi hat igéhez is járulhat.) nyi, só, ső, beli, szerű, koru. Fontosabb határozószó-képzők: 1, n, lag, leg, ton, ten, tön, t, tt, szor, szer, ször; va, ve, ván, vén, (ez utóbbiak ige-beszédrészből képeznek határozószót: hallva: kérve; végezvén; kívánván; az ezen képzőkkel ellátott igét az ige határozószói alakjának v. határozói igenévnek mondjuk.. Vannak tehát: igeképzők, főnév-képzők, melléknév-képzők, határozószó-képzők. Ezen képzők gyakran előfordulnak.