Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1891

— 32 — Megegyezik-e a magyar nyelv a latinnal a szórendet illetőleg? Nem; mert a magyarban a melléknévi jelző rendesen a neve előtt áll, a latinban pedig a neve után. Meg az állítmány helyére nézve sem egyezik meg egymással a két nyelv. A magyarban az állítmánynak mindig megvan a biztos helye, a latinban pedig nincs meg: akárhol áll az állítmány, a mondat értelme nem változik. A harmadik mondat: Terram plantae amoenae ornantTerram —- földet; plantae — növények; amoenae = kellemesek; ornant — ékesítik. Fordítsuk le magyarra a latin mondatot: Földet növények kellemesek ékesítik. így még nem helyes a magyar mondat. Elemezzük; Földet =: tárgy; növények — alany; kellemesek = jelző; ékesítik =r állítmány. — Jó helyen van-e az állítmány? Igen; mert egyszerűen jelentő mondattal van dolgunk s egyik mondatrészt sem akarjuk különösen fontosnak mondani. Jó helyen van-e a jelző? Nincs; mert a kellemesek szó beszédrészi értéke szerint melléknév — tehát melléknévi jelző; a neve: növények, tehát a neve előtt kell állania. Lesz: Földet kellemesek növények ékesítik. Van-e még hiba e mondatban? Igen. Micsoda? Az, hogy a melléknévi jelző többes számban áll, pedig a jelzett neve előtt áll. Ilyenkor, mint tudjuk, a melléknévi jelző az egyes számban áll. Lesz tehát : Földet kellemes növények ékesítik. Még így sem egészen magyaros a fordítás. Mi által lesz egészen magyarossá a mondat ? Ha a földet szó elé határozott névelőt teszünk : A földet kellemes növények ékesítik. (A szavaknak és a mondatnak leirása, begyakorlása — mint fönnebb.) Elemezzük a latin és magyar mondatot beszédrészileg : Terram = főnév; plantae — főnév; amoenae = melléknév; ornant = ige. A magyar mondatot is : A — névelő ; földet = főnév; kellemes = melléknév; növények = főnév; ékesítik = ige. A latin mondatban 4 beszédrész van, a magyarban pedig 5 van. Az a névelő nincsen meg a latin mondatban, ezzel az eggyel van több beszédrész a magyar mondatban. A névelő beszédrész egyáltalán hiányzik a latinban, mig a magyar nyelvben megvan. Ebben is eltér a latin a magyartól.