Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1890

— 42 — A latinban is hasonlóképen osztjuk fel a magánhangzókat és mássalhangzókat mint a magyarban. Vannak mély hangú: a, au. o, u, Vannak magas hangú magánhangzók : e, ei, i, yi. De az u. n. középhangok, melyek a magyarban vannak, a latinban nincsenek. (Feljegyeztetni s gyűjtetni a két nyelv közti mindennemű különbséget!) A magánhangzó alkalmazkodás törvénye olyan értelemben, mint a magyarban, nincsen meg a latinban. Hogyan osztottuk fel a magyar nyelv mássalhangzóit a beszélő szerveink tekintetbe vételével? . . . A latinban is vannak: 1) Ajakhangok: b, f, m, ph, v; 2) foghangok: c, d, 1, n, r, s, t, th, z; 3) orrhangok: m, n; 4) torokhangok: c, ch, g, h, k, qu, x; A latinban a magyar nyelv inyhangjai hiányzanak. A latinban is vannak néma és folyékony mássalhangzók; a némák: c, d, b, g, k, p, qu, t, th; (milyen mássalhangzót is nevezünk némának, folyékonynak ?) fogékonyak : ch, f, 1, m, n, ph, r, s, v, z. A latinban is vannak kemény és lágy mássalhangzók (Melyek azok? . . . .) Minthogy a h hangja hasonlit a leheléshez, magát a h-t, meg a /<-val képezett kétjegyű mássalhangzókat heh°zetes mássalhangzóknak nevezzük: h, ch, ph, rh, th. (A magyarban nincsenek ilyenek.) A latin betűk alakja és hangja igen hasonlit a magyar betűk alakjához és hangjához; miért is, a ki jól tud magyarul olvasni, az már igen könnyen megtanulja a latin olvasást is. Vegyük sorba a latin abc betűit s tanuljuk meg, hogyan kell azokat hangoztatnunk. Az a-t ugy hangoztatjuk, mint a magyar á-t. Pl. Italia, testamentum^ ampla. Az ae-t ugy ejtjük ki, mint a magyar é-t. (Tehát az ae