Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1890

— 15 — Minden népnek megvan a maga nyelve, melyen gondolatait kifejezi. Nekünk magyaroknak külön nyelvünk a magyar nyelv. Azon nyelvet, melyet szüléinktől, rendesen édes anyánktól tanulunk, a melyen az egy nemzetbeliek beszélnek, — amja nyelvnek vagy nemzeti nyelvnek nevezzük. Melyik nyelv a mi anyanyelvünk? .... Reánk nézve a magyar nyelven kivül minden más nyelv, idegen nyelv. Ilyen idegen nyelv a német, íranczia, angol, latin stb. nyelv. Minden nemzetnek megvan a maga nyelve s rendesen addig marad fenn valamely nyelv, a meddig azon nemzet, mely azt az illető nyelvet beszélte. De megtörténik az is, hogy valamely nyelv tovább is fenmarad, mint az azt beszélő nemzet. Ez a ritka eset azonban csak akkor fordul elő. ha azon a nyelven sok szép olvasmányt, könyvet iitak. Ilyenkor más nemzetbeli is megtanulja azt a nyelvet. Az ilyen nyelvet mindazáltal holt nyelvnek nevezzük, mert azon nemzetség, melynek előbb anyanyelve volt, kihalt. Ilyen liolt nyelv a latin, mert a latin nemzetség már kihalt, de szép nyelvüket jelenleg is az egész világon mindenfelé tanulják. Ha pedig még él valamely nemzet, akkor annak nyelvét élő nyelvnek nevezzük. Előnyelvek: a magyar, német stb. — Milyen nyelvet nevezzük holt nyelvnek ? milyent élő nyelvnek? A műveltebb emberek egy kissé másképen, szebben beszélnek ugyanazon nemzetben is mint az egyszerű, közönséges ember. E szerint azt a nyelvet, melyen a műveltebb ember beszél, s melyen a könyveket, újságokat is irják — müveit vagy irodalmi nyelvnek ; azt a nyelvet pedig, melyet a köznép beszél — köznyelvnek, vagy népnyelvnek nevezzük. De ez a népnyelv sem egészen egyforma az egész országban. A magyar népnyelvet is egyes vidékeken más- és másképen beszélik. Máskép beszél a dunántűli nép, máskép a nagy magyar alföldi, máskép a heves- és hontmegyei, máskép a göcseji (Zalamegye) nép. (Példákkal lehet megvilágosítani.)