Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 10 -végrehajtásáig, a cselekvésig. Itt kell már főképpen a a szülők jó példája, mety egyedül szilárdíthatja gyermekük akaratát a jóban. Az akarat megszilárdításában mutat legtöbb szülő gyengeséget. Némely gyermeket teljesen saját akaratára hagynak; másikat jutalommal szoktatják engedelmességre; harmadik véglet a szülői tirannizmus. Az első hiba a g3^ermek helytelen szeretetéből ered. Némely szülő bálványként imádja a gyermekét; makacsságában önérzetet, büntetésre méltó csínjaiban érettséget lát. Aztán g}'önge a kis angyal, mit lehetne tőle megtagadni, mit nem kellene neki megengedni ? De ha az édes anya nem adja az éles fegyvert gyermeke kezébe, bármiként sír is érte, nem ad-e veszélyesebbet neki, midőn kényén hagyja ? Jókor kell a gyermeket minden rossztól elszoktatni, a jót vele megszoktatni, mert utóbb késő lesz a büntetés, fenyítés. A gyermek nem szeretetet, hanem igazságtalanságot fog benne látni, mert olyanért érte, miről soha sem hallotta, hogy nem szabad. S itt még szerencse, ha az anya pártfogásába nem veszi gyermekét oly tettéért, melyért atyja büntetni akarja. S e ballépés nagyon gyakori. A kényére eresztett gj'ermek úgy is önfejű, makacs, követelő szokott lenni, parancsol, uralkodik a környezeten. S miért ne tenné, ha tudja, hogy mamája pártfogásába veszi, a fenyítésért meg is czirógatja ? Az ilyen gyermek saját akaratát kötelezőnek, személyét a világ központjának fogja tekinteni. Minden vágyát kielégítik, minden kívánságát teljesítik, az élet czélja előtte saját akaratának megvalósítása. S midőn mindazt magának kell. de nem lehet megszerezni, mivel előbb rendelkezett, mi lesz vele ? Megfelelhet rá bárki, de kérdezhetné is magától minden szülő. Talán még csökönyösebbekké válnak azon gyermekek. kik jó szót sem hallanak, kegyetlen bánásmódban részesülnek. Ez megátalkodottá, kétszínűvé teszi a gyermeket. de engedelmessé, jóvá aligha. Némely szülő nem tud tekintéllyel fellépni akkor sem,