Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 11 — mikor rá szükség van, mert elmulasztotta idejében a gyermek akaratának fegyelmezését. Hiúságát azonban mégis sértené, ha gyermeke nem engedelmeskedik, azért czirógatással, czuki ócskákkal, Ígérettel veszi rá az engedelmességre. Eljátszotta tekintélyét, el a tiszteletet s oda juttatja gyermekét, hova a kényükre hagyottak jutnak. A szeretet itt is kisegít, nem ugyan az, mely gyermekét bálványozza, mely benne hiúsága tárgyát látja, hanem az a szeretet, mely gyermekének igazi javát akarván, minden eszközt fi Ihásznál czélja elérésére. Az ily szeretet szelídségével, gyengédségével hat, m ig elég, de nem kíméli a szigorúbb eszközöket sem, a hol szükségesek. Nem akarok azon gyermekekről szólani, kik nevelésüket (!) cselédektől kapják. Vannak ilyenek: éppen az előkelőbb házakban. Az atya el van foglalva: hivatalával, társaságokban, vadászattal stb. Az anya nem ér rá: elfoglalja a pipere, öltözködés, vendéglátás, látogatás. Szinte faj leírnom, de van példa rá. Hogy mivé fejlődik az ilyen gyermek, mit tanul a cselédségtől, azok tudják s szenvedik meg, kiknek velük utóbb hivatásból vesződni kell. Midőn a szülő a gyermek házi nevelését bevégezte, átveszi az isko'a, mely a gyermek erkölcsi s értelmi kialakítása után ismeretközléssel, tanítva, tovább neveli. A nevelés a szülők feladata, az iskola, a tanító tehát helyettesíti a szülőt s pótolja, végzi azt, mit a szülő meg nem tehet, vagy megtenni elmulasztott, A jól nevelt gyermek, — nem azt értem, aki éppen csak jói viseli magát, inert semmi rosszat nem tesz, udvarias, illedelmes, — hanem kinek testi-lelki tehetségei korához mérten ki vannak alakítva — gyengébb tehetség uielhtt is jobb tanuló szokott lenni, a parlagon maradt tehetségnél. Magasztos a tanítópálya, mégis minden tanító érzi, ki fóltáplált, de nem nevelt gyermekekkel vesződik, hogy „Quem dii odere, pa^dagogum fecere." (Kit az Isten büntetni akar, nevelővé teszi.) Sok szülő nem akarja megérteni, hogy az iskola azon nevelő munkát végzi, mit a