Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 17 -tanuló javát is akarná. Az ilyen szállásadó nem értesíti a szülőt semmiről, hogy a szülői feddéssel ne riassza házából a tanulót. Ezt fontolóra vehetnék a szülők, hogy a szállásadó megválasztásakor ne csak azt nézzék, hogy mi olcsóbb, hanem azt is vegyék tekintetbe, mii ven' a hely, hova fiukat adják, hogy nem fogják-e pénzüket sárba dobni. A- második mód, melyen a szülő biztos tudomást szerezhet gyermeke viseletéről, haladásáról, a tanárral való gyakori érintkezés, a tanuló viseletének, haladásának megbeszélése. A vidéki szülő ritkábban teheti, de éppen a fontebb érintett okból soha sem volna szabad elmulasztani » valahányszor módjában van. Az évharmadi Értesítők okozta kellemetlen meglepetéstől sokszor megkímélné magát, ha a szerzett tájékozódás folytán gyermekét szorgalomra intené, buzdítaná. A tanuló, különösen kisebb, kinek nincs még meg az ambicziója, mely ösztönözné, sokszor éppen azért hagyja el magát, mert csak egy oldalról, az iskola részéről nyer buzdítást, szállásadója —> minden tisztelet a kivételeknek — mit sem törődik házi munkájával, szülője mit sem tud róla, mig az elpazarolt idő szomorú tanúbizonyságát kezébe nem veszi. A helybeli szülő kedvezőbb helyzetben van, minden eszköz rendelkezésére áll, hogy fia haladását éber szemmel kisérje. Erre azonban kész az ellenvetés, m el}

7 szerint a szülő sem rá nem ér. a hivatalban, munkában töltött idő után kedve sincs fiával foglalkozni, üg}'ében minduntalan tudakozódni s aztán, azért bizta őt az iskolára, hogy tanítsa, nevelje. Hogy sokaknak semmi kedvük fiukkal foglalkozni, a szomorú tapasztalás eléggé tanúsítja. Azonban nem volna szabad feled iriök, hogy a szülő legszebb, de legelső kötelessége gyermekének jó nevelést adni. Ez a legnemesebb, leghasznosabb örökség, melyet a gyermek a szülői házból az életbe magával vihet. Ezzel tartozik a szülő gyermekének, tartozik önmagának.