Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 16 állandóan tudomása legyen fia haladásáról. Erre szolgál a szülök értesítése, főkép azonban a szülők tudakozódása. Az évharmadokban tartott ellenőrző tanári tanácskozásokban minden szülőnek tudomására jut, ha a fia, akár viseled akár tanulás tekintetében megrovást érdemel. A két első időszak végén minden tanuló Értesítőt, a harmadik végén Bizonyítványt kap, melynek alapján vagy felsőbb osztályba léphet, vagy javító vizsgálatot tehet, vagy osztályismétlésre utasíttatik. Ne vegyék a kedves szülők az időszaki értesítést, illetve intést sem közömbösen, de ne is büntessék az utóbbiért fiukat a fölhevülés pillanatában — ha tőle eredményt várnak. Ha ezen intőknek nincs meg azon eredményük, melyet a tanári kar tőle vár, ebben neki semmi része sincs. A szülő, ki eddig fiáról semmi tájékozást nem szerzett, különösen ha elfogultságból, olyan jelek után, melyek kissé korai romlottságra s nem tehetségre mutatnak, el vau telve a fiú tehetségének bámulatával, sokszor nem is veszi szivesen az intést, nem tudja felfogni — ez a szokásos frázis — sa helyett, hogy legalább ezután tájékozódást igyekeznék szerezni, kész a tanárt mindennel vádolni. Az igy „félreismert" tehetséges tanuló nagyon tudja ám, hogy: „itt kell már a szabálj-: — gyerek — hazudj!!!; de kedves szülő: „nem olyan ám mind, hog}

7 belőle tudj." Vagy ha nem ismerték félre a fiút, azt izenik a tanárnak, hogy ők nem tudnak vele mit tenni, de bánjék el vele ő. S a tanár büntethet úgy mint a szülő? Az álhumanizmus törvényei megkötik kezét, esetleg meghurczolásnak teszi ki magát. Az ilyen tanulók érdekében hetenként lehetne intőt küldeni a szülőknek — eredménytelen. Ezen eredménytelenség másik okát a vidéki szülők körültekintése hiányában kereshetjük. A helyzet kényszerűségénél fogva idegenekhez adják gyermekeiket. Soha sem hasznos a szülőre nézve, gyakran csapás a tanulóra. Mindannyiszor, valahányszor a tanuló nem nyer szálásadójában második szülőt, ki vele törődnék, ki saját anyagi hasznán kivül a