Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 15 -utóbb mégis csak mesterségre kell adni? Esze és keze után nem tud megélni, semmi kedve a mesterségre, s talán méltóságán alul levőnek fogja tartani, mindenesetre büntetésnek; hiú ábrándok zavarják agyát, s ha bele kapott is valamely mesterségbe, oda hagyja, s lesz szülőinek, a társadalomnak nyűge. A szülők érdeklődésének hiánya szárnyát szegi a tanuló munkakedvének, érdeklődése sarkalja s szivesebben tanul, ha látja, hogy munkájával nemcsak az iskolában tesz előmenetelt, hanem szülei is figyelemmel kisérik. Jól teszi a szülő, ha az előadások kezdetétől fogva, mintegy átéli otthon gyermekével az iskolában történteket, mindent szivesen meghallgat, mi a tanuló előmenetelének jele, mindent számon kér. Figyeljen a gyermek egész napi foglalkozására, tartassa vele rendben iskolaszereit, készíttessen el vele mindent, mi a következő előadásra szükséges. A rendhez szoktatott tanuló az iskolában is rendes, pontos: ellenben az iskolában tanult rendről is megfelejtkezik, ki otthon hasonlót nem tapasztal. A tanuló szorgalmas munkájának egyik leghathatósabb rugója azon tudat, mely szerint szülői körülményesen tudják, hogy mit tesz ő az iskolában, tanítói pedig, hogy milyen oda haza. Ezért ne elégedjék meg a gyermekétől nyert értesüléssel, hanem többször forduljon azokhoz, kiktől fia viseletéről, haladásáról, útbaigazító felvilágosítást nyerhet. Sok kései bánatnak vehetné elejét, sok helyrehozhatatlan mulasztást elkerülhetne. — Fájdalom ! sok szülő a beiratáson kivül az iskolának, illetőleg tanárnak feléje sem néz. Fiának viseletéről, haladásáról tudomást nem szerez s csak ámul-bámul, mikor az intőlapot, időszaki Értesítőt kezébe kapja. Akkor kérdőre vonja talán fiát, kinek álmentségeire akkor is az iskolát teszi felelőssé. (A mentségre éppen a rossz tanulónak van szüksége, s ezt sokszor a virtuozitásig viszi.) Van a szülőnek módja, alkalma, hogy