Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1888

— 14 -Minderre a szülök érdeklődése szükséges, kiknek legalább főbb vonásaiban ismerniök kell az ember, s igy a nevelés czélját, eszközeit. Folyton tájékozódva kellene lenniök, mi történik az iskolában, hogy annak törekvéseit oda haza gyámolíthassák. Sokan azzal tanúsítják érdeklődésüket; hogy gyermekeik előtt birálat alá veszik az iskolát, vezetőit, egyik másik tárgynak szükségtelen voltát hangoztatják s lehetőleg lerontják a tekintélyt, ami erkölcsi alapja a tanítva nevelés eredményének. A g}-ermek bizalmatlansággal megy az iskolába, nem igen hiszi, amit ott hall, s az iskola minden igyekezete számára kárba veszett. S még is kit tesz a szülő felelőssé a rossz eredményért? Az iskolát. Némely szülő, ha esetleg tudomására jutott, hogy fia nem halad, s bár képes volna az elsők közé jutni, alig állhat meg a nagyon közepesek közt is, nevelői tapintatlansága azzal vigasztalja gyermekét) hogy hát édes apja sem volt különb tanuló, s ha ő is ennyire vitte, majd belőle is csak lesz valami. — A tanulónak azonban, ha kilép az életbe, nem csupán magára nézve lesznek kötelezettségei, nem éppen saját fen tartásáért kell küzdenie. Ma napság még a tehetségeseknek, szorgalmasoknak is csupán az utolsó czélból is meg kell feszíteni erejüket' Mi várhat azokra, kik a szellemi tőke gyűjtése idején tétlenül töltik napjaikat ? Nem volna szabad elfeledni a szülőknek, hogy a ki tekintétyes állást óhajt, ne az emberi méltósághoz, függetlenséghez nem méltó protekcziómankó segítségével igyekezzék elérni, hanem saját munkája, tanultsága, műveltsége alapján. Nem kisebb hiba a közömbösségnél azon fenyegetőzés, melyet gyönge, vagy rossz tanulóval szemben a pillanatnyi felhevülés hatása alatt némely szülő részéről hallani lehet. Ha a házi nevelésnél mumusul az iskolát, a rossz tanulónál az inasságot szokták használni, hogy elvegyék kedvét azon pályától, hol még független, szabad, megelégedett lehetne. Mi válik az ilyen tanulóból, ha