Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

— 87 — viselői és fentartói valának. Voltak fetialisok Latiumban s környékén már Róma alapítása előtt is (így az Aequis Ardeabelieknél, latinok és sámliitoknál. Preller 218. 1.); Rómában azonban némelyek szerint Numa, mások szerint (Livius, Cicero) Tullus H., ismét mások szerint Ancus létesítette a legtekintélyesebb patríciusokból ezen 15—20 tagból álló szent- és sérthetetlennek tartott papi testületet, hogy mint „publici nuncii populi Romani" — »Foederum, pacis, belli, indutiarum oratores indices ve sunto, bella disceptando" '). Nem ugyan a magok kezdeményezése folytán, hanem a király rendeletérc és a tanács határozatára végezték szent szertartásokkal egybekötött teendőiket

2) és pedig azért ők; mert a nemzetközi jognak istene vala Diespiter (Jupiter Feretrius) és ők ezen istennek valának papjai, kiket még az ellenség is szenteknek és sérthetetleneknek tekintett. Teendőik voltak az ellenségtől elégtételt, kártérítést követelni (res repetere); annak megtagadása esetén a tanács határozata következtében háborúval fenyegetni, s ha ez sem használt, a tanács ujabb határozata szerint a háborút megizenni; továbbá, ha már háborúra került a dolog, fegyverszünetet és békét kötni, vagy más államokkal szövetségre lépni és, ha a római hadvezér a tanácstól és néptől jóvá nem hagyott szerződést mert kötni, azt az ellenségnek kiszolgáltatni. Ha az ellenség Róma birtokait megrabolta, pusztította, vagy polgárait s kivált hírnökeit bántalmazta, a király s később a senatus felavatott fetialisokat és pedig rendesen négyet küldött elégtételt követelni. A szóvivő páter patratus-nak neveztetett; azon fetialis pedig, a ki a Capitoliumról a szertartásokhoz szükséges olaj- vagy mirtuságat és a földestől kitépett szent lüvet magával ') Cic. de rep. H. 17. 2) Ezen teendők a fetialisok jogait magokban foglaló „Libri et commentarii fetialium"-nak nevezett könyvekben voltak leirva.