Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1887

— 38 — vitte, verbenariusnak hivatott '). Az elégtételre felhívás abból állott, hogy a kirendelt fetialisok a sértő nép földjének határáig mentek: ott a páter patratus hangoztatá a római nép ügyének igazságos voltát (clarigatio) és hivatkozván az istenekre (Jupiter, Terminus, Fas), azok nevében visszakövetelte az elrablott jószágot s követelte a sérelmek orvoslását. Azután az ellenséges területre lépve, a legelső ember előtt, a kivel csak találkozott, majd az ellenséges város kapujánál s annak piaczán ismételte a hatóságok előtt is követeléseit, harmincz napot engedvén, hogy teljesíthessék a kívánalmakat: s lia elégtétel akkorra sem jött, a fetialisok újra megjelentek s kijelenték, hogy a király és a tanács háborúval támadja meg az elégtételt adni nem akarókat; s lia még ezen fenyegetés sem használt, a harminczharmadik napon a páter patratus vérbe mártott vagy vörösre festett lándzsát dobott át a határon az ellenséges területre az égi, földi és földalatti isteneket hiván fel tanukul ezeket mondván: „Bellum iustum indico facioque". Az ős rómaiak ily szertartások nélkül nem is mertek volna háborút kezdeni, attól félvén, hogy az istenek nélkül kezdett háborúban hiányozni fog az istenek segítsége; azért a csatában leölendők lelkét is az isteneknek ajánlották fői, különben tilosnak tartván az emberölést. Hogy tehát igazságos, istenes legyen a háború, kezdetben lelkiismeretesen megtartották a hosszadalmas szertartásokat : „ltaque bella et tarde et nulla licentia suscipiebant, quod bellum nisi pium putabant geri oportere, et priusquam indicerent bellum iis, a quibus iniurias factas sciebant. fetiales legatos res repetitum mittebant." Midőn azonban a birodalom mindinkább növekedett és igy határai is távolabb estek Rómától, a fetiálisok ezen liosszu utat nem tehették meg annyiszor; ugy segítettek tehát magokon, hogy a Pyrrhus elleni háborúban egy hadifogollyal Bellona temploma s a Circus Flaminius mellett megvétettek egy kis területet s azt el•^Fest, p. 321.