Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 20 -­Servius Aen. VI, 152. sorához fűzött megjegyzésében ellenkezőleg azt a szokást mondja mindenki által elfoga­dottnak, mely szerint a holtakat házaikba, házaik körül temették: „Apud priscos . . . omnes in suis domibus se­peliebantur. Ilinc ortum est, ut Lares colerentur in do­mibus." A tűzvésztől való félelem, istentiszteleti s közegész­ségügyi tekintetek azonban megalkották a szigorú tör­vényt : „Hominem mortuum in űrbe ne sepelito neve urito." (Cic. Leg. II, 23.) V. ö. Serv. Aen. XI, 206. Soká fentartotta magát e törvény. Alig múlt el tör­vénynek revideálása a nélkül, hogy e pontra nem reflec­táltak volna. Mindenkor különös figyelemben részesült. Most jobban körvonaloztatott, máskor császári rendeletek bocsáttattak ki útbaigazítást nyújtandók könnyebb kivi­telre a g} 7akorlati életben. (V. ö. Ulpianus „Ad edic­tum" 30.) A városon kivül eső helyek közöl leginkább a he­gyek alját, kerteket és szántóföldeket választották temet­kezéshelyül. Vergilius (Aen. XI. 849.) : . . . fuit ingens monte sub alto Régis Dercenni terreno ex aggere bustum Antiqui Laurentis, opaca ilice tectiun. (V. ö. Serviusnak ide vonatkozó megjegyzéseit.) Liviu^ (VI. 36.): „Auderentne postulare, ut siguli prope CCC civium possiderent agros: plebeio homini vix ad tectum necessarium, aut locum sepulturae, suus pateret ager." Suetonius (Calig. 59.): „Cadaver eius clam in hortos Lamianos asportatum, et tumultuario rogo semiambustum, levi cespite obrutum." A kinek nem volt szántóföld vagy kert rendelkezé­sére, ha tisztességes helyen akart nyugodni, kénytelen volt egy darab földet megvásárolni. A feliratokba is belekerült e körülmény: OSSA. L. BACHII. L. F. HEIC. POSITA. AI). LOCUM. QUEM. IPSE. VIVUS. EMIT.

Next

/
Thumbnails
Contents