Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 19 admonuit." A közös gyász és fájdalom nagyobb bizonyságául asszonyok álltak össze s mint elhalt atyjokat úgy gyászolták, siratták nyilvánosan a haza jóltevőjét. Livius (II. 8.): „Matronae Brutum, ut parentem, per annum luxerunt, quod tam acer ultor pudicitiae fuisset." (XVI. Fej.): „P. Valerius ... de publico est elatus. Luxerunt matronae ut Brutum." II. RÉSZ. A siroli. A hel}

7, hová az urna. vagy el nem égetés eseten a holttest helyeztetett, sepulcrumnak neveztetett. Sokan még életökben gondoskodtak úgy sírjuk helyéről, mint a reáhelyezendő emlékről 2

8). (V. ö. Seneca Brev. vitae. X. Fejez.) Jónak látták a sirkövön is megörökíteni ezen gondoskodásukat ilyen és ezekhez hasonló feliratokkal: V. F. C. (vivus faciendum cura vit). V. H. S. F. M. (vi vus hoc sibi fecit monumentum). Egyáltalán a monumentum emeltetőjének neve nem igen szokott kimaradni a feliratból. T. F. I. H. F. C. (testamento fieri iussit; lieredes faciendum curaverunt). H. E. T. F. (heredes e testamento fecerunt.) I. FEJEZET. A sirok helyéről. ,,Eodem anno in agro L. Petiilii scribae sub Janiculo . . . duae lapideae arcae . . inventae sunt . . . litteris Latinis Graecisque utraque arca scripta erat; in altera Numam Pompilium Pomponis filium regem Romanorum sepultum esse." (Liv. XL, 29.) Livius ezen tanúsága szerint legalább a királyok idejében a városon kívül is temetkeztek. De ez aligha volt általános szokás. 2*