Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 13 -vezett körülmény van jelezve illető nevek által. Lehetett az indictivum is

} lehetett a tacitum funus is larvaturn vagy imaginarium. „Antea per noctem cadavera proferebantur" — jegyzi meg Servius az Aeneis XI. könyvének 142-ik sorához. Okát is adja e szokásnak a 143-ik sor „Kapuere faces" kifejezéséhez irt commentárjában : „Sed apud Romanos moris fuit, ut noctibus efïerrentur ad funalia, unde etiam funus dictum est, quia in religiosa civitate cavebant, ne aut magistratibus occurrerent, aut sacerdotibus, quorum oculos nolebant alieno funere violari." Később azonban ezen szokást nem vették tekintetbe ; legalább a funera indictiváknál nem. A funera tacitáknál mindazáltal jónak látták e szokáshoz ragaszkodni. „Nox eadem necem Britannici et rogum coniunxit .... Festinationem exequiarum edicto Caesar (Nero) defendit : id a maioribus institutum referens subtrahere oculis acerba funera, neque laudationibus aut pompa detinere." (Tacitus Annal. XIII. 17.) Jegyzet. Serviusnak idézett szavaiból egyszersmind az is kitűnik, hogy a gyászmenet alkalmával fáklyák I

9) is használtattak. Használatra a régibb időkben az éj sötété által eléggé volt indokolva. Utóbb is megmaradt a fáklya használatban, mikor az exequiae már nappal vagy legalább is reggel történt; de csak a funus indictivumnál. Itt az ünnepélyesség indokolta használatát, melyet a fáklyák csak emeltek. III. FEJEZET. Az elégetés. A tulajdonképeni eltemetés. A városon kivül, oltár alakra, könnyen tüzetfogó fákból készített máglyánál (ara sepulcri, funeris. Ovid. Trist, III, 13.) megállapodván a gyászmenet, a holttestet lectikástól együtt a máglyára (pyra) helyezték. Cziprusfa 2

0) felállítása, a szemek felnyitása s hozzátartozóinak utolsó csókja után, a máglya egyik fáklyával meggyújtatott. Ezen actus alatt valamennyien elfordították arezukat (aversi) a máglyától, hogy kifejezzék az által is fajdalmokat, melylyel ezen kötelességet teljesítik, esedezve egyúttal az iste«