Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 12 -vagy valamelyik rokona által a rostrumról elmondott dicsőítő beszédben (laudatio) ünnepeljék. Tacitus (Annál. III. 5.): „circumfusas lecto Claudiorum Juliorumque imagines; defletum in foro, laudatum pro rostris." (V. ö. Polyb. lib. 6.) Cicero (Cato maior. 4. fej.) : „Est in manibus laudatio, quam cum legimus, quem philosophum non contemnimus?" ,

8) A gyászmenetnek tubb faja volt. Valamennyi faja két osztályba: vagy a funera indictivák (publicalt temetés), vagy funera taciták osztályába sorozható. Az első praeco által kihirdetett (indicere) ünnepélyes temetést; a másik csendben lefolyt, szegényesebb temetést jelent. A funera indiktivákhoz tartoznak a: a) Funus censorium (állami főbb tisztviselőknek rendezett temetés. A funus censoriumhoz számíttattak a: «) funus consulare, ß) funus praetorium, y) funus triumphale. b) Funus publicum — állami költségen, c) Funus collativum — közköltségen rendezett temetés. A funera taciták osztályába tartoznak: a) Funus translaticium (simpludiarium) — közönséges. b) Funus plebeium. c) Funus commune (vulgare). d) Funus familiare. Nevök megmagyarázza minőségöket. e) Funus acerbum — gyermekek temetése, kik még nem vették fel a toga virilist. (15—17 éves korukban szokták ezt felvenni.) Jegyzet. Ha valakinek teste összeroncsoltatott, lárvát tettek arczára, mely az egész funus alatt rajta volt — funus larvatum. Ha az ősök szobrai is vitettek a funusban, akkor: imaginariuinnak nevezték. A funus larvatum és funus imaginarium nem volt a temetésnek külön faja, csak a ne-