Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1886

— 14 -Non aliter quam si nati pia mater adempti Portet ad exstructos corpus inane rogos. A gyászmenet rendezése a designatorok (domini funeris) tiszte volt. Elöl mentek a tibicines (zenészek), kik jelen szerepök teljesítése közben (quia apud sitos, vita functos canebant) — siticines nevet kaptak. N) A zenészeket követték a síró asszonyok, praeficae, kik gyászénekek zengedezésébe, hangos, tettetett fájdalomszülte zokogásba temették örömüket, melyet a néhány as nyerésének biztos reménye éreztetett velők ,

5). Ezek után a ludii (histriones, corbitores) foglaltak helyet; kik a zene és ének hangjaira nevetséges tánczukat végezték. Utánuk a servi pileati (sapkás szolgák) jöttek. (Ha az ur rabszolgájának szabadságát visszaadta, pileus-szal, a béke és szabadság jelvényével ajándékozta meg. Ezek urok temetésén szintén jelen lehettek.) A most említett személyek a holttest előtt vonultak, A holttest után a meghalt özvegye, gyermekei, rokonai. ismerősei, legvégül a gyászoló közönség foglaltak helyet. A meghaltnak figyermekei födött fővel, leányai födetlen fővel, szétbontott hajjal, gyásztól és minden ékszertől megfosztott öltözetben tartoztak megjelenni. Ez a szabály a jelenlevő közönségre is állott (atra vei lugubri veste, atrati vei pullati). Y. ö. Liv. (XXXIV. 7.) ,

6). A leirt módon rendezve haladt a gyászmenet l

7) a tibiák mélabús hangjai, a praeficák színlelt, de az özvegyen maradt házastárs, a hátrahagyott árvák, rokonok és cliensek őszinte fájdalomból eredő zokogása kíséretében egészen a máglyáig, hol a test elégetendő vala. Állami főbb tisztviselők holtteste előbb még a fórumra vitetett, hogy ott aratott diadalait, szerzett érdemeit fia