Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1885

— II — a sejt hosszúsági tengelye irányában. Ugyanezt tapasztalta Schumann a Cocconema asperum középcsomójánál, csakhogy itt világosabban határolt képeket nyert. Tekintsük most azon barázdákat, melyek a Pinnularia pánczélján annak szélétől kezdve a középvonal felé futnak. Ezeket Schumann ') mélyedéseknek tartja. A Pinnularia lata-ról mondja, hogy „egy ferdén áJló eltörött darabb mutatta, hogy a csatornák legkevesebb emelkedést mutatnak a közepükön." Schumann tehát ezeket csatornáknak tartja, „melyeknek mindegyike két merőleges falból és azok fölé kifeszített boltozatból áll és a középvonal felé nyilik." A Pinnulariák barázdáit Grunow is csatornáknak tartotta. 2) Dippel :

i) azokat a pánczél megvastagodott helyeinek mondja. Hivatkozik a Welker-féle törvényre, mely szerint a pánczél emelkedett részei akkor legvilágosabbak, ha a tubust emeljük, míg a mélyedések akkor, ha azt leeresztjük. De Pfitzer 4) felhozza ellene, hogy e törvény addig áll, mig a pánczél vizben van, de kanadabalzsamban # ellenkező tüneményt észlelünk és felteszi, hogy az vezethette félre Dippelt. Ezután Pfitzer következő módon fejti ki arra vonatkozó nézetét, hogy a barázdák csakugyan mélyedések. A ferdén álló Pinnularia lata pánczéljának töredékein a barázdákat elválasztó és a középről a szélekre futó keskeny sávok emelkedéseknek és keresztmetszetükben trapéz alakú léczeknek látszanak, mig a keskeny elliptikus barázdák, mél\ rovátkáknak. Továbbá ha a pánczél eltörik, az eltörött léczek szélei élesen vannak határolva, mig a barázdáknál a határoló vonal alig vehető észre. Azt következtethetjük ebből, hogy az elliptieus barázdák, a melye') Schumann u. o. 3) Grunow, Na\iculaceen 514. I. 3) Dippel, Bcitiüge 10. és 11. I. 4J Pfitzer i. m. 41. I.