Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 26 — . fel. Hasonló nézetben van Aristoteles is. mint ez Melaphysikájának 12. könyvéből kitűnik, bol ig y szól: ,,A ludás és az észrevevés, a vélemény és elmélkedés mindig másra látszanak irányulni, magukra pedig csak mellékesen" A tudatnak ily értelemben való felfogása segédeszközt nyújt az úgynevezett régressas in infinitum megoldására is. Mert ezen magyarázat szerint nz érzéklet tudata és ezen tudat tudata között nincsen különbség Azon ludat ugyanis, mely az érzékletel kiséri, egyúttal a lelki megtevést is magában foglalja, mely nélkül nincsen érzéklel. S így a lelki meglevés, mely mindig valamely dolgot állít a lélek elé, egyszersmind tárgya és lartalina is a tudatnak. így tehát el van kerülve azon zavar, mely az ellenkező nézetnél okvetetlenül előáll. De ,,ha a ludat, úgymond Ulrici. az érzékietekhez, észrevevésekhez, képzetekhez volna kötve és csak azok erősségétől, újságától vagy egymáshoz való viszonyától függne, akkor valamely érzéklés nem-létezéséről, elenyészéséről egyáltalában semmi tudatunk sem lehetne Lehetetlenség volna a síri csöndet, valamely tárgy szagtalanságá'. izlelenségét észrevenni; mert ilt a nein-hallás, tehát semmi esetre sem valamely létező erősebb vagy gyöngébb érzéklés vagy képzet, hanem csak a hallási szervnek ingerelt vagy nem-ingerell állapota közöli létező különbség az, mely tudatba jő." ') Ulrici közvetetleniil Herbart ellen intézte ugyan a támadást, de támadás az az általunk védett nézet ellen is. Mert szerinte a nem-hallás, mely nem érzéklés, hanem annak hiánya; a csönd, mely nem érzéklet, ha a lelki meglevésnek szükségképen! következménye volna a tudat, nem lehelnének tudatosak. Természetes, hogy ha érzéklés nincsen jelen, az érzéklésről való ludat sem létezhelik. Ebből azonban nem következik, hogy az érzéklés hiánya észre nem vehető. Csakis akkor volna lehetetlen a csöndnek vagyis a nem-hallásnak észrevevése, ha nem léteznék oly lelki meglevés, mely egy másik meglevés elmaradását vagy ') Gott u. d. Mensch, p. 287. \