Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 24 — . Bármennyi préda kínálkozzék is, mégsem fog egy lépést sem tenni, mert éhséget nem érez Vagy talán épen a préda látására. mint a mely az ösztön kielégítését igéri, lobban fel az ösztön és ég el tudattá? Azonban akárhányszor megtörténik, hogy az áldozat kisiklik az állat körmei közül s az ösztön kielégítetlen marad. Vájjon akkor a tudatossá vált ösztön ismét visszasülyed ludattalanságaha, hogy újra kényszerítse az állatot prédakeresésre? Vagy talán akkor ébred föl a tudat, midőn az állat elejtett áldozatából már egy jó falatot elköltött; vagy talán még akkor sem, hanem csak, midőn azt teljesen fölfalta? De hisz az éhség annál hatalmasabban szólal fel. minél kevésbbé lesz kielégítve, s annál jobban csökken, minél nagyobb kielégítést nyer. Az éhség kielégítésére irányuló ösztön pedig nyilván ennek nagyságával egyenes arányban van; vele együtt nő, vele együtt csökken. Az ösztön fő ereje tehát nem a jó elnyerésekor, hanem az előtt nyilvánul. Ha tehát, mielőtt kielégíttetett volna, nem égett el tudattá, úgy bizonyára akkor sem fog \ele az megtörténni, lia a kielégítést eszközlő jóval találkozott. A mint nem sikerüli a ludat keletkezésének megfejtése Fortlage és Fichlének, ép úgy nem sikerült Hartmannak sem, ki szerint: a ludat nem egyéb, mint a tudattalan akaratnak ámulása a fölölt, hogy valamely képzel, a tudattalanban felmerül, a melyről tudja az akarat, hogy annak nem ő az oka. ') Hartmann evvel nem magyarázza meg a ludat keletkezését, mert feltételezi, hogy a tudattalan akarat tudja, hogy ő minden más képzetnek oka s igy hogy azok hatásai. Ez azonban már ludat. A képzelek tehát nem tudattalanok, hanem tudatosak. Mivel tehát sem a képzelek összeolvadásából, sem pedig a képzetekre irányuló második lelki megléteiből nem magyarázható meg a tudat, azért nem lehet más, mint a lelki megteyések sziikségképeni és általános következménye. Minden lelki meglevés eredményez valamit, igy az érzéklés érzéklelet, ') Philos, d. Unbew 2. Aufl. p. ,366.