Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 23 — akkor nem látjuk he, hogy ezen fényállapot miért ne helyezhetné világosságba a meglevő összes ludallalnn képzeteket és a belsőre irányuló szemnek látnia kellene az összes képzeteket, melyek a lélekben fel vannak halinozvi. Másrészt pedig ezen Tényállapot keletkezésének Fichte által adott magyarázata nem elégít ki bennünket. Mivel bizonyos, úgymond, hogy ludat figyelem nélkül nincsen, ez pedig csak valamely ösztön kifejezésének tekinthető, azért a ludat általános alapja a léleknek az ösztön következtében létrejött ingerültsége. Az ösztönnek , mivel mindig valamely kivtile levő kiegészítő jóra irányul, ennek tartalmát a priori kép vagy belső sejtés által birnia kell. Ezen az öszlön és a jó közöli létező parallelismus nélkül megfejlellen maradna, hogy miként választhalna helyesen az ösztön a kínálkozó jó közül és a nagyobb kielégítést igéről miként szerezhetné meg. Ezen mély alapra kell szerinte visszamennünk annak megértésére, hogy miként hozhatja létre az öszlön (akaral) a tudatot. Már az állapotok ludallalanságában bír az ösztön bizonyos ideállal, a tudathoz hasonló tulajdonsággal, mely mint valamely izzó üszök lappang az ösztönben és fellobban, ha a helyes kiegészítővel találkozik. Az ösztönnek homályos sejtelme megvilágosíttalik, mihelyt és mivel a helyes kiegészítőt megtalálta, azaz az ez állal fokozódott öszlön tudattá ég el. ') Tagadhatatlan, hogy az ösztön az élő lények életében nagy szerepet játszik, mert, mihelyt valamely szükséglet előáll, fölébred s az egyedet azon szükséglet kielégítésére szolgáló jó felkeresésére és megszerzésére kényszeríti, másrészt pedig visszatartja oly dolgoktól, melyek léiét veszélyezlelnék. Azonban a mily kevéssé vesz valamely ragadozó állal, midőn nem éhes, bizonyos állatot üldözőbe,- ép oly kevéssé tes/.i azt, ha éhségéről s ennek következtében a fölkelt ösztönről nincsen tudata. Mert végeredményben semmi különbség sincsen a nem-létező és a tudattalanul jelenlevő éhség közöl'.; egyik ép oly kevéssé gyötri az állatot, mint a másik ') Psychologie, pp. 175—176.