Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 20 — . zésének esetében tudat sem létezhetik, azért jogosan vethetjük föl azon általános kérdést, hogyan s miként jö létre a tudat, mi képezi alapját? A tudattalan lelki megtételek védői a tudat keletkezésének kimagyarázásában két táborra oszolnak. Herhart és követői a tudatot egyes képzeteknek, mint a lélek .,igazi erőinek" összefolyásából származtatják. Mások szerint pedig egy második lelki meglevés szükséges, hogy valamely lelki megtétel tudatossá váljék. A mi Herbart nézetét illeti, önmagunk megfigyelése annak határozottan ellentmond. Igaz ugyan, hogy igen sokszor mint pl. az ábrándozásnál a gondolatsor egyes képzetei, úgy szólván, az akaratnak legcsekélyebb hozzájárulása nélkül önmaguktól jönek a tudatba. Mindazonáltal nem csekélyebb azon esetek száma, midőn a képzelek fölött uralkodunk s mi magunk határozzuk meg a gondolatsornak menetét. S az ábrándozásnál a gondolatsornak a figyelem ráirányzása következtében történt megakadása is arra mutat, hogy a képzetek nem független erők, hanem a lélektől függnek s annak uralma alatt, habár csak részben is, állanak. A léleknek képzetei fölölt való uralmát bizonyítja azon körülmény is, hogy mi azokat telszés szerint átalakítjuk, összehasonlíthatjuk, a megegyező jegyeket kiemelhetjük s a különbözőket elválaszthatjuk. Mert mit érne az, ha én látom a háztetőről leeső cserepei, de nein látom be annak rám nézve káros következményét. Csak akkor fogok én elsietni a veszélyes heiyröl, ha annak veszélyességét felismerem. Ennek ismerete pedig a távolság és a cserép érzékléséböl létre nem fog jönni, bármiként olvadjanak is össze azok egymással s bármikéül erősítsék is egymást. Ezen ismeret csak a távolság és a cserép nagyságának összehasonlítása következtében jöhet létre. Az összehasonlítás pedig nem érzéklő vagy képzelő erő, hanem a lélek más tehetségének működése következtében áll elő. Ha tehát egy különös lelki tehetség működése szükséges arra, hogy a nyert érzékietekből bizonyos hely veszélyességét beláthassam, akkor, mivel a lélek oly képzeteket,