Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— i8 — ludallalan érzelmek, vágyak slb. felhozásában sem. Helytelenül tételezik föl, hogy a szeretel, h;ibár róla nincsen tudatom, ludallalan mégis jelen van. Mintha bizony ahhoz, hogy valakit szeressek, iránta való szeretet érzelmének mindig, habár tudattalanul is. meg kellene bennem lennie, ellenkező esetben pedig megszűntem volna öt szerelni. Azon szerelel érzelme, melyről tudomásom nincsen, annyi, mintha nem is léteznék. Mert különben mondhatnám, hogy talán szeretek oly egyéni, ki iránt tudatom szerint leljescn közömbös vagyok, a szerelel érzelme ugyanis ill is jelen lehel, noha nincsen is róla tudomásom. Mindezen példák, mint láttuk, nem képesek egyetlen egy tudattalan lelki megtételt sem fölmutatni s úgy hisszük, hogy tényekkel nem is lehet azok létezését megbizonyítani. Mert csak akkor lehelne directe kimutatni azok létéi, ha egy ily lelki megtételt képesek volnánk fölhozni, de ekkor ez már nem lenne ludallalan, hanem ludaios. De indirecte sem lehet rájuk következtetni, mert abból, hogy valamely lelki megtételnek tudatával nem bitünk, még nem következik azoknak tudattalanul való jelenléte. Semmiféle támaszpontjaink sincsenek, melyekből azok létérc kövclkczlelhclnénk. A képzelek reproduclioja nem bizonyít azoknak tudattalanul való jelenléte melleit. Hogyan s miként halmozódhalnának fel azok a lélekben, midőn létüknek alapját csnkis a lelki meglevésekben hirják s ezek megszűntével azok is megszűnnek? S reproducliojuk nem abban áll, hogy a lélek tudattalan régiójában levő kész képzelek áthelyeztetnek a ludaios régióba, hanem abban, hogy egy új lelki meglevés által az egyszer már létezett képzeltei mind tartalmilag, mind pedig alakilag azonos képzel hozalik létre, melynek az előbbivel való hasonlóságát, ha a lélek fölismeri, akkor egyszersmind annak is tudatára jő, hogy már egyszer ily képzeltei h irt. S ezt annál könnyebben viheti véghez a lélek, minél löbbször ismételte ugyanezen képzelet előhozó lelki megtevésl. Ugyanez áll az érzelem, vágy s többi