Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1881

— 12 — . ondó lclleirc is. Azonban lia mindjárt, a mint rendcsen történni szokott, nem emlékeznek is véghezvitt tetteikre, mégsem állíthatjuk. heg)' azokat tudattalanul hajtották végre. Mert épen azon gondosság, mellyel valamely dolgot elintéznek, bizonyít a mellett, hogy nekik tudatuk van azokról. Ezek. mint tudjuk, az eléjük tett akadályokat kikerülik, vagy pedig elhárítják, magas ibh s veszélyes helyekre felmásznak, napi teendőiket folytatják s oly problémákat fejtenek meg. melyeket nap közben haszontalanul iparkodtak megoldani. Noha nein ritkán az is megtörténik, hogy tetteik nem állanak összhangzásban bizonyos tárgy rendeltetésével, melyet használnak, midőn pl. boton lovagolnak, vagy pedig a padozaton úsznak. Ezen észszerüllen tettekből csak az következik, hogy bizonyos álomkép hálása alatl állanak, minek következtében az érzékleteket annak megfelelő alakba öllö/.letik. Az eddigi eseteket, mini láttuk, ki lehel magyarázni a tudattalan érzékletek felvétele nélkül is. Vannak azonban cselek, melyeknél bizonyos tárgyak behatása következtében létrejött inger létezéséi ki lehet mulatni s mégis azt tapasztaljuk, hogy tudatos érzéklel nem jött léire. Hogyan s miként fejtendők meg ezen esetek, a következőknek feladata azt kimutatni. „Fechner, úgymond Ulrici, figyelmeztet bennünket, hogy ha mi valamely hangot vagy fényt lassanként növesztünk, az inger ininden kicsi növekvése szükségképen az érzéklet növekvését idézi elő, mivel csak így emelkedhelik az érzéklet csekélyebb értéktől magasabbhoz, — hogy tehát az ingernek minden még oly kicsi növekvésénél is bírunk érzékletlel. Es mégsem jő az ingernek minden legcsekélyebb növekvése a tudatba, hanem annak bizonyos erősségre van szüksége, hogy észrevehető legyen. Az érzékletek maguk léhát jelen vannak, de nekünk csak akkor van róluk tudatunk, ha egymástól való különbségük bizonyos magassági fokot éri el." ') Ulrici ezen ^Gott u. d. Mensch, p. 293.