Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1878

- 18 — sadalomnak." (Dr. Németh A. Az Érzelmek és azok Neveléséről 6. I.) „Nemesítsétek a kedélyt, ültessétek tele a szivet a hála, az engedelmesség, a hit, remény és szeretet érzelmeivel és igen sokat tettetek az ifjúság érdekében, a mért a világot örök hálára köteleztétek magatok iránt" — mond egy újabbkori paedagogus. E szó kedély, minél gyakrabban használtatik, értelme annál ingatagabb. Némelyek a kedélyben központosítják a lélek minden működését. (Kant, Kritik d. reinen Vernunft). Másoknál érzelem, kedély nem különbözők (Reinhold). És vannak, kik a kedélyt és szellemünk magasabb tehetségeit ellentétbe állítván, amabból származtatják ösztönszerű hajlamainkat: „Und >vas kein Verstand der Vertändigen sieht, Das übet in Einfall ein kindlich Cremüth." Schiller. Én azt hiszem, érzeményeink összesége képezi a kedélyt, tehát kedély és érzelmi tehetség közt nincsen különbség. (Rónay Jácint, Mutatvány a Tapasztalati Lélektan köréből 10. I). Mondhatjuk azt is, hogy a kedély a különféle érzelmeknek nyugalmas egymás mellett való létét jelenti, mely lét felett nem a nap forró, hanem a hold szelid sugarai ömlenek el. Ez a léleknek mindenkori alaphangulata, mely szerint az érzelmek dallama hangzik. Már a mint aztán a kedelynek központját a vallás, a jó akarat, hála stb. érzelme képezi, a szerint vallási, jó indulati), hálás stb. kedélyt különböztetünk meg, s kedélyhangulalnak nevezzük, mely mint ilyen a lélek összes munkásságának alapszinezelét adja (Lubrich A. Neveléstudomány). Ily fontos tehetsége lévén az embernek a kedély, mi természetesebb mint, hogy ennek kiképzésére is gondot kell fordítanunk s az ifjúsági iratokat is felhasználnunk, hogy e szép és fontos tehetség parlagon ne maradjon ; mert igaza van Rónaynak, midőn azt mondja : „Rendszeres, de pusztán elméleti műveltség, szintén egy neme a félszeg műveltségnek. mely egyoldalúsága és kivihelellensége miatt az életben méltánylás helyett közönségesen gúnyt és megvetést