Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1878

— 17 — komolyabb figyelemre és eszmélkedésre sarkalja az ifjú olvasót, minek haszna kiszámíthatatlan. Az olvasottak elbeszélése rendszeres gondolkodásra, egybefüggő szabatos elé— adásra, a leirás pedig a kifejezések csinosbítására vezeti az ifjút. Iffaz, hogy ez arra nézve, ki ezt számon kéri, sok fáradsággal, veszödséggel jár; mert különösen kezdetben az eléadás gyarlóságán, hiányán sok pótolni való, az Íráson javítani való lesz, de csakhamar tapasztalni fogja a kézzel fogható hasznot is, mi ez eljárásának édes jutalma lesz. Az ifjú maga is folytonosan fokozódó örömmel és kedvvel teljesíti e munkát, látván előrehaladását és észrevétlenül müveit. hasznos tagjává képezi magát a társadalomnak. Ha példát akarnánk felhozni, Angolországra hivatkozhatnánk, melynek nagy szabású férfiai különösen ilynemű munkásság folytán emelkedtek a tudomány és nyilvános élet azon magaslatára, melyen tündöklő példák gyanánt ragyognak mások előtt az elismerés pantheonjában. Maga a német nemzet legnagyobb költője Göthe is megvallja magáról, hogy ifjú korában nagyon sokat olvasott s szerette az olvasottakat másoknak elmondani, vagy azokról a maga számára kivonatokat készíteni Írásban. Saját nagy férfiaink: Széchenyi, Kölcsey, Bajza, Szemere, Eötvös, Kazinczy slb. sokat olvasva s az olvasottak felett még többet gondolkodva jutottak ama fényes emlékhez a nemzet szivében, mely méltán megilleti őket. Az ifjúsági iratok legyenek kedéhjnemesit'ók és a jó Ízlés képzői. „Esz és szív teszik az embert teljes emberré. Hanyagoljuk el ezek bármelyikének nevelését, egyoldalú képzést nyújtottunk, mely alatt az ész uralmától nem vezetett érzelmek sokszor ég és föld között lebegtetik az élet tengerére kibocsátott sajkát, s a nemesített érzelmektől át nem hatott szellemi fejlettség nem egyszer szivtelenül szórja méregbe mártott nyilait az embertársakra; együtt művelve azonban s együtt képezve áldásthozó védangyala lehet az ember a tár2