Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877
_ 4 — tünk viszonyait az alapjokat képező keresztény elvektől elválasztani és azokat a puszta természetre építeni igyekszik. Legveszélyesebb e dologban az, hogy a materialismus a föl— világosultság álczáját veszi föl és a tömegnek hizeleg; a miért is a fölületesek és tudatlanok a fogalmak meghamisítását és a világnak ama borzasztó sülyedését, melyet a materialisták, az újkor e pogányai, annyira magasztalnak, valódi haladásnak veszik, és „mint a természettudományi kutatások föeredményél," vagy „mint a tapasztalat bölcsészeti természetészleletének szükséges következményét* 4 dicsőítik. A hitetlen pogányság eme jelzett reactiója és küzdelme a kereszténység ellen ma már oly elterjedt és ragályos kór, mely nemcsak az emberi társadalom fölsőbb rétegeiben honosait meg és pusztít, de átharapódzott már az alsóbb rétegekbe is. A könnyelműen elhintett mag itt termő talajra talált, mely meg fogja teremni ama keserű gyümölcsöket, melyek a malerialisticus világnézetből szükségképen származnak. Első zsengéje közömbösség minden eszményi, minden vallásos dolog iránt, mely közömbösség csakhamar ellenszenvvé és gyűlöletté fajul minden vallásos hit iránt; ennek szükségszerű következménye az erkölcsi rendnek és törvényeknek lábbal tiprása, a tekintélynek megvetése, végeredménye pedig egyeseknek úgy, mint az egész társadalomnak elfajulása, elvadulása. Mennyire haladt már elő a modern társadalom e lejtős pályán, általán ismert dolog. A tények sokkal hangosabban szólnak, semhogy azokat mellőzni, vagy rajtok csak úgy könnyedén átsiklani lehelne. De épen azért, mert a materialismus ily fenyegetőleg lép fol és tanai oly veszélyesek, erkölcsi szent kötelességünk nemcsak az igaznak megismerésére törekedni, hanem, a mennyire lehet, azt védelmezni is. A materialismus pedig köteles jó néven venni, lia vakmerő állításait egy kissé szigorúbb bírálat alá veszszük. hogy kitűnjék, ha csakugyan oly igazak- és tudományos szempontból is oly kiforgalhatallanok-e tanai, milyeneknek azokat lenni állítja?