Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 22 — Igy Bischof ekként ir: „Minden nyomozásainkban, bármely irányban s bármily messze folytassuk is azokat, végre oly ponthoz érünk, a melyen túl nem mehetünk. Mi módon keletkeztek e földón az első növények, előttünk szintoly ismeretlen, mint a dolgok ős-eredete. Kutatásainkban a teremtés korszakán túl menni, nem a geologia föladata. E tudomány a földet már meglevőnek veszi s nem gondol azzal, honnan eredt." Méltó lesz ez érdemben magát Darwint is hallani, ő ugyanis azt mondja: „Birunk-e valamely oly ténynek csak árnyékával is, mely azon hiedelemre jogosítana, hogy a nem szerves elemek csupán csak az ismeretes erők befolyása által és szerves lény hozzájárulása nélkül élő teremtményt létrehozhatnának? Ily eredmény reánk nézve merőben megfoghatatlan. Valljuk meg, miszerint a szerves élet eredetéről épen oly keveset tudunk, mint az erő és anyag eredetéről." Érdekes lesz még megvizsgálni azon újabb nézetet, melyet a szerves élet első csiráiról a materialisták kigondoltak. Különösen Thomson, angol természettudós, ezen újabb nézet megállapítója, ki azt mondja, hogy a földünkön élő lények első csirái kívülről, a nagy világűrből származtak át földünkre. És ezen csodálatos nézetet Németország legkitűnőbb természetbúvárai közöl is némelyek elfogadták. A többi közt Helmhollz így nyilatkozik: „Tökélyelesen helyes eljárásnak tartom, ha akkor, midőn minden törekvésünk meghiúsul, hogy élettelen anyagból szerveket alkothassunk, azt kérdezzük, ha egyáltalán úgy jött-e létre az élet, nem-e inkább az is örök, mint maga az anyag, nem származlak-e át az élet-csirák egyik világtestről a másikra, és fejlődtek ki ott, hol alkalmas talajra talállak ?" Itt két kérdéssel találkozunk egyszerre, az élet eredetéről és elterjedéséről. Hogy ezek egyike sem lehet való, azt nem lesz nehéz bebizonyítani. A mi az elsőt illeti, azt már â fönnebbiekben megczáfoltuk. Azt láttuk ugyanis, hogy maga a világ, a mindenség, a mint jelenleg bennünket kör-