Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 23 — nyez, nem örök, s így még kevésbbé lehet örök az élet; söt annál határozottan későbbi eredetű. Hasonlóképen tagadólag kell válaszolnunk a másodikra is, mely azt tételezi föl, hogy az élet-csirák az egyik vi-* lágleströl a másikra átszármaztak. Tény az, hogy az egyedüli idegen anyag, mely földünkön található és nem annak anyagából való, a meteorok. Tehát csak egyedül ezek lehetnek a szállító közegek. Ha a dolog igy áll, akkor vagy azt kell elfogadnunk, hogy az élet-csirák a meteorokon eredtek, vagy hogy azok a nagy világűrben lebegvén a meteorok állal földünkre szállíttattak. Az első lehetőség azonnal megdől, ha tekintetbe veszsziik, hogy földünk roppant anyaga, daczára a benne lefolyt különböző physicai és chemiai fejlődéseknek és átalakulásoknak, sem volt képes csak egy szervet is önmagától létrehozni; mennyivel kevésbbé sikerülhetett ez a meteoroknak, melyek földünkhöz képest csak hitvány porszemek. Igy tehát csak a második lehetőség állhat még fönn, hogy t. i. az élet-csirák — Isten tudja, hol eredvén? — a világűrben lebegtek és a meteorokon, mint afféle „siklókon" földünkre szállíttattak. Azonban a természettudománynyal szemben ezen állítás is csak üres phantasiának bizonyul. A meteor ugyanis koránsem lehet fuvarosa az élet-csirának, mely azt földünkre szállítsa ; mert a meteorok tudomás szerint a nagy világűrben, tehát oly roppant hideg helyen járnak-kelnek, hogy ama gyönge élet-csira, — ha csak valami nagyon különösen pamutba begöngyölve nem volna, — ezen hideget ki nem állhatná, hanem okvetetlenül megfagyna. — De meg ha a megfagvást szerencsésen ki is kerülné, ujabb halál várna reá földünk közelében, minthogy a meteorok — mint Zöllner is kiemeli — földünk légkörébe megérkezvén, izzó állapotba jönnek. Lehetetlen volna tehát, hogy ily parázson ama gyönge kis csirák meg ne süljenek. Ha Helmlioltz- ez ellen azon megjegyzést teszi, hogy az élet-csirák talán a