Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 20 — volna, és a

4 ki állította, hogy ő észrevette, azt megezáfolták, nem is a hittudósok, hanem a természetvizsgálók. A Bathybius kudarcza folytán minden reményünk elveszett, hogy az ős-nemzést bebizonyíthassuk; szükséges tehát ezentúl is szétválasztani az organicus és anorganicus dolgokat, egybekeveredésök még mindig igen korai." A mi a kérdés jelen állapotát illeti, erről Floureur, a hires párisi akadémikus következőleg nyilatkozik: „Az önkénytes (ős-) nemzést senki sem vitatja már többé a rovarokra vonatkozólag Rech óta (1668), a bennélődőkre vonatkozólag Beneden óta (1853), az ázalagokra vonatkozólag Balbiani óta (1862), s Pasteur óta egyáltalán semmi állatra vonatkozólag sem vitatják azt már többé." Ha azonban a jelenre nézve a szerves lények ős-képződése be nem bizonyítható, föl vagyunk-e jogosítva a természettudomány szempontjából azon föltevésre, hogy az azelőtt lehetséges volt? Ezt állítják ugyanis némely természetbúvárok. „Jelenleg, — úgymond Burmeister — midőn mindenütt elegendő nemzőképes teremtmény él, természetesen nem szükséges, hogy ős-anyagokból újak képződjenek; hiányzik talán ehbez az alap is, a melyből képződhetnének, minthogy a jelennek legtöbb szerves lénye leginkább már élő szervezetekben létezik, s úgy látszik, hogy nem létezik más mód új egyedek keletkezésére, mint egyedül a nemzés. A szerves lények őskorában azonban mind ez máskép volt s következőleg a képződés menete is más volt." Burmeisler már rnost azon kettős kérdést veti föl, honnan támadt a szerves alap-anyag, melyből a szervezetek keletkeztek, és hogyan támadhatlak ezen anyagból az első szervezetek ? E kellős kérdés megfejtése szerinte nem nehéz : létezeit élenyből és légenyből álló légkörny, létezett viz, mely könenyt és szénsavat, mészföldet és kovaföldel s más ily anyagokat tartalmazott feloldva, melyek az élő szervezetben találtatnak. „Képzeljünk már most magunknak — folytatja tovább — az anyag ily bősége mellé még fokozott hömér-