Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Pápa, 1877

— 12 — a) a modem természettudomány is azt tanítja, hogy az anyag természeténél fogva tehetetlen. Ha nyugvó helyzetben van, megmarad abban, mig valamely külső erő mozgásba nem hozza; és ellenkezőleg, ha mozgásban van, mozog mindaddig, mig valamely külső akadály meg nem állítja. Honnan veszi tehát az anyag mozgását? „Valamint az ágyú golyó

1

1 — ezt maga Vircliow mondja — .,nem mozoghat a benne lakó benső erők által ; valamint az erő sebessége, a melylyel más testekbe ütközik, nem a golyó belső tulajdonságainak eredménye; valamint az égi testek nem önmaguktól mozognak és mozgásuk sebessége és iránya sem alakjokból, sem vegyi összetételeikből nem ered: úgy az élei— tünemények sem magyarázhatók meg csupán csak az anyagi állomány egyes alkat-elemeinek tulajdonságaiból." Isen helyesen jegyzé meg szt. Tamás: „Az-, a mi első, semmiképen sem lehel oly valami, a mi csak a mozgás lehetőséget és nem a mozgást magát rejti magában ; mert a mozgás igy sohasem jöhetne létre, minthogy a mozoghalás képességét magában rejlő test csak is a mozgató erővel bíró lény által hozathalik mozgásba. Minden lest pedig, mint pusztán anyag, nem bir mozgó erővel, hanem csak mozoghalási képességgel." Tehát csak külső erő hozhatja a nyugvó testet mozgásba s kényszerítheti a mozgó lesiet nyugalomra. Alkalmazzuk már most ezeket a Laplace-féle föltevésre. E szerint az anyag eredetileg gőznemü volt. Mozgató erő nem volt benne, hanem csak nehézkedés, mely minden testnek közös tulajdona. Ha tehát áll az, mit előbb a testek tehetetlenségéről mondottunk — mit egyébiránt a materialisták sem vonhatnak kétségbe, — akkor az eredeti gőzgomoly magától mozgásba nem jöhetett, hanem okvetetlenül valamely más, külső erőnek kellett benne a mozgást előidéznie. De ezen más mozgató ok, vagy erő nem lehet csupán anyagi erő^mivel újra kellene kérdezni, hogy ez megint honnan vette mozgását? s igy tovább; végre tehát egy oly mozgató ős okra kell követk eztetni, a mely már nem anyagi, hanem csupa